A Dunaújvárosi Főiskola vezetőedzője a klub weboldalán mondta el véleményét az anyagi kérdésekről.

Fotó: Kovács Anikó

Mihók Attila nemrégiben Szolnokon négy szezon után megnyerte a Magyar Kupát csapatával, amelynek soraiban több világbajnoki bronzérmes játékos is szerepel. A dvfe.hu oldal még pár nappal ezelőtt készített interjút a szakemberrel, és a beszélgetés annyira tanulságos, hogy így kicsit késve is szívesen közöljük.

- Csapatunk már jó ideje nem rendelkezik olyan támogatóval, aki megnyugtatóan tudná biztosítani az anyagi hátteret - kezdte Mihók Attila. - Mikor meghoztuk a döntést, hogy fiatalítunk, annak nem kizárólag szakmai okai voltak, ám mostanra ez a csapat is kinőtte magát. Komoly, névadó szponzor nélkül nem tudjuk fenntartani a jelenlegi tendenciát. A klub szakmailag vonzó, de a lányok fejlődése szempontjából hátrány, hogy a bajnokság egyik nagy esélyeseként, Magyar Kupa győztesként, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a nemzetközi kupában induljunk. A riválisaink mindegyike indul az Európa Ligában.

A Dunaújvárosi Főiskola névadó szponzor, ám ez nem jelent számunkra szabadon felhasználható keretet. Ők elsősorban a tanulmányi lehetőséget és a kollégiumot biztosítják a játékosainknak. Az eredmények jönnek, a játék egyre jobban megy, a játékosaink meghatározó teljesítményt nyújtanak a korosztályos válogatottakban és a felnőtt válogatott keretének is a nagy részét mi adjuk. Évek óta próbálkozunk tartós névszponzort bevonni az egyesületi munkába, de a sikeres szakmai háttér, ezen a területen nem hoz eredményt.

Akkor mi számít?

Manapság, ha nincs megfelelő kapcsolatrendszered, nem igen mozgatod meg a támogatók fantáziáját. Nem látjuk az eredményes munkának és az eladhatóságnak az összefüggéseit. Persze ilyenkor gyakran feljön, hogy mit akarunk mi eladni a női vízilabdával? Hát bármit. A csapatunk 70%-a dunaújvárosi kislány, az egyesület a kezdetek óta felelős gazdálkodást folytat, nem költ többet, mint amennyije van. Itt arra gondolok, hogy még egyszer sem fizette ki senki a tartozásainkat helyettünk, mivel nem is voltak ilyenek (gyanítom, amúgy is nehéz lett volna segítőt találni). A legtöbb olimpikont mi adjuk a városnak, és egyébként messze mi vagyunk a város legeredményesebb klubja, pedig ez a város a sporteredmények területén, nem kell, hogy szégyenkezzen. Vicces, de gyakorlatilag mi megvalósítjuk mindazt, amiről a tankönyvek szerint szólnia kellene a sportnak. Szóval, amikor kicsik voltunk, azt gondoltuk, hogy ez a siker, de sajnos most úgy látom, hogy sokkal nagyobb siker lenne, ha ismernénk valakit, aki jó helyen ül, de lehet, hogy az is elég lenne, ha inkább fociznánk…

Ezt, hogy érted?

Nem egészen két hete TV-s mérkőzésen nyertünk Magyar Kupát, ahol olyan klubokat győztünk le, akiknek nagyon stabil anyagi háttere van. Minden hírportál foglalkozott az üggyel. Sokan veregették meg a vállunkat és biztosítottak a támogatásukról, amikor szóba kerültek az anyagiak, negyvenből harmincnyolcan azt mondták: de hát tudjuk, hogy van, ők a focira adják a pénzt!

Erre te mit mondasz?

Hát azt, hogy: „az fasza”.

Mi a helyzet a TAO-val, hiszen erre már jó ideje lehetőség van a klub keretein belül, főleg úgy, hogy az utánpótlásra rendkívül nagy hangsúlyt fektettek az egyesületnél?

Minden évben hatalmas sziklákat mozgatunk meg a TAO miatt, abból adódóan is, hogy nem áll mögöttünk egy komoly támogató, így fix TAO feltöltőnk sincs. Itt megint az a lényeg, hogy azok a klubok, akik megfelelő támogatóval és/vagy jó kapcsolatokkal rendelkeznek, nagyon nagy segítségre számíthatnak a TAO által, de az olyan „csináld magad” egyesületek, mint mi, nagyon nehezen szereznek segítséget. Persze a világ így működik és ez miattunk nem fog megváltozni, de valahogy nem tudjuk feladni a reményt. Ez azt jelenti, hogy továbbra is szeretnénk meghazudtolni a „fizika törvényeit” és nyerni, nyerni, nyerni, de ha így megy tovább, két-három év múlva általános iskolásokkal kell ezt megtennünk.