2013. december 09. 18:06

Két testvérpár is szerepel a Hajós Alfréd Uszoda legújabb márványtábláján, a válogatott rangidősének nevét pedig negyedszerre, a kapitányét ötödszörre vésték fel.

A Hajós Alfréd Uszodában egy ideje már áll a barcelonai világbajnoki aranyéremnek emléket állító márványtábla, de csak hétfőn avatta fel hivatalosan a Magyar Vízilabda Szövetség, a világbajnok válogatott tagjainak és stábjának jelenlétében.

Az avatás előtt még köszöntötték az Univer Product Zrt. és a Magyar Vízilabda Szövetség közös játékának, a „Hajrá, magyarok!” vetélkedésnek a győztesét, a waterpolo.hu oldalon a legtöbb szavazatot kapó tehetséget, Német Tonit. Természetesen ott volt Bedő Krisztián, Lévai Márton, Salamon Ferenc, Jansik Szilárd, Jansik Dávid is, ők is jelöltek voltak, de végül a Lactiv-Vasas-Plaket tehetsége kapta a legtöbb voksot.

Belépve a létesítménybe, balra kell fordulnunk, és azonnal megpillantjuk az egyik oszlopon a 13 plusz egy nevet, a barcelonai világbajnokok nevét.

Bedő Krisztián kettős minőségben volt jelen a hétfői eseményen, hiszen az Univer-játék ugyanúgy „érintette”, mint a márványtábla:

"Nyilván a márványtábla avatása jobban megérintett, hiszen egy gyerekkori álmom vált valóra" – mondta a ZF-Eger játékosa. - Egy másik, hiszen részt venni egy világversenyen ugyanúgy nagy tervem volt, és hát megnyerni is azt, nos, az egy harmadik. Ez a tábla egy életre szóló, örök emlék. Mikor gyerekként ide jöttem Nagykanizsáról játszani, az uszodát is alig ismertem, és nem vicc: tátott szájjal néztük ezeket a táblákat. Hatalmas dolog, nagyszerű érzés, hogy én is szerepelhetek az egyiken. Amikor majd én jövök ide a gyerekeimmel, meg tudom nekik mutatni a nevem.

Jövőre is jársz erre, az Európa-bajnokságon. Többen is kijelentették, nekünk meg kell nyerni a tornát.
Egyáltalán nem lesz egyszerű a jövő nyári Európa-bajnokság. Megígérni nem tudjuk az aranyérmet, rengeteget kell ezért dolgozni. Ugyanúgy apróságokon múlik majd, mint a vb is. Mi mindent megteszünk majd, hogy olyan sikeres legyen az a torna is, mint a barcelonai.

Vámos Mártontól is megkérdeztük, valóban ennyire kultikus-e a vízilabdázók számára a márványtábla.

"Nekem igen, de szerintem mindenkinek" - így Marci. - Mikor idejártam nyaranta edzőtáborokba, mindig nézegettük a többiek nevét, és eldöntöttük, mi is itt szeretnénk lenni. Ez egy álomnak a beteljesülése.

A Digi Sport reggeli műsorának nyilatkoztad, hogy többször visszanézted már a vb meccseit. Mikor? Amikor rossz passzban vagy?
Igazából egyszer eszembe jutott, hogy hoppá, még nem is láttam a döntőt. Aztán talán még egyszer visszanéztem, de akkor már nem az egészet. Ha van felesleges órám, akkor szívesen nézek vissza meccseket, de nem feltétlenül azért, hogy ihletet merítsek belőlük.

Ismét találkoztatok a háromnapos összetartásra. Milyen volt az első edzés, hogy vagy?
Jól vagyok, bár a héten egyébként nem edzettem, a Szolnokkal nem is utaztam el Pécsre, a bajnokira. Ma voltam először vízben, eléggé elfáradtam. A le-felúszkáláshoz vissza kell szokni, kicsit dobogott még ma a szívem.

Természetesen a Hajós Alfréd uszodában nem állt meg az élet: az ünnepség alatt és után is folyamatosan érkeztek a gyerekcsoportok az edzésekre. S ha már ott voltak, sokan kértek autogramokat a példaképektől. Benedek Tibor is bőszen osztogatta az aláírásokat.

Az autogramok esnek jobban vagy a márványtábla? – kérdeztük a kapitányt.
A kettő összetartozik. Az, hogy a gyerekek ennyire szeretik a vízilabdát, és bárhová megyünk, ilyen rajongással közelítenek hozzánk, kicsit összekapcsolódik a márványtábla állításával is. Nem lehetne ugyanis ilyen jövőképünk, hogyha ez a sok gyerek, akik az uszodában ott vannak, nem látnák a célt, nem látnák folyamatosan maguk előtt a példaképeket és azt, hogy ők maguk hová juthatnak el. Elég csak Bedő Krisztiánra gondolni, akiről nemrég még egy csapatfelvezető alkalmával készült felvétel az egyik válogatott meccs előtt, most meg az ő neve is ott olvasható a táblán.

Ha már Krisztián. Ő is jelölt volt a tehetségek között az Univer és a szövetség közös játékán, amelyet végül Német Toni nyert. Meglepett a végeredmény?
Csak egy kicsit találom furcsának, hiszen Krisztián mégiscsak felnőtt világbajnok lett. Nyilván mindenkit érhetnek a pályafutása alatt pozitív és negatív irányban meglepetések. Ettől függetlenül Toni egy nagyon tehetséges játékos, sajnos, sérülései miatt a felnőtt válogatott keretében ezt még nem tudta bizonyítani. Bízom benne, hogy ezek a kis ösztönzések a segítségére lesznek a későbbiekben.

Újra találkoztak a válogatott tagjai. Mik az első benyomások? Vámos Marci azt mondta, elfáradt a délelőtti úszkáláson.
Ő egy sérülésen van túl, azért vigyáztam rá, nehogy visszaessen. Nehéz edzés volt, az tény, de ennek szakmai okai vannak. A négy nap természetesen fel van építve, minden edzésnapnak van valami feladata, célja. Az látszik a fiúkon, hogy a klubfeladataik miatt nagyon elfoglaltak és az év végi fáradtság is jelentkezik, nem szabad túlterhelni őket. Ahhoz túl sok meccsük van még hátra, hogy kockáztassunk. Hétfő este kétkapuzunk, és az az edzés már a horvátok elleni Világliga-meccs szellemében zajlik majd.

Decker Ádám és Attila a hatodik testvérpár, aki a magyar vízilabdázás sikereinek emléket állító márványtáblán szerepel. A Szeged játékosa így vélekedik a hagyományról:

„Olyan példaképek vannak ezeken a táblákon, akik ha megjelentek az uszodában, akkor mindenki csendben maradt, és csak figyelt" - mondta a bekk. - Így voltam ezzel én is, most pedig büszke vagyok. Minden ember hiú, és szeretne büszke lenni magára. Életem végéig emlékezhetek a sikerre, és ez nagyszerű dolog. Ráadásul sok fiatalnak adhat mindez motivációt.

Milyen volt az első edzés és az újbóli találkozás?
Tegnap este volt Tibornak egy értékelése a játékosokról. A továbblépési lehetőségeket vázolta fel a világbajnokságon részt vevő játékosoknak. Elmondta, mit várt el tőlünk. Haladunk tovább, készülünk a horvátok elleni mérkőzésre, új elemekkel is.

Tőled mit vár?
Inkább gondolkodásbeli változást. Elmondta, hogyan érdemes azt az energiamennyiséget beosztanom, amivel rendelkezem. Felhívta a beindulások és a helyzetkialakítások fontosságára a figyelmemet. Ezt a Világliga-mérkőzéseken jól csináltam, de a vb-n kevesebb energiát fektettem mindezekre. További részletekbe nem mennék bele, a lényeg, hogy sok olyan apróságot mondott mindannyiunknak, amik csapatszinten nagy hasznunkra lehetnek.

Madaras Norbert az avatás után maga is lefotózta telefonjával a második világbajnoki címének emléket állító táblát.

Hová készült a kép? A Facebookra vagy csak saját magadnak?
Magamnak. Gondoltam, most már lefényképezem. Igazából a többit se nagyon fotóztam még. Most mind a négy helyet megörökítettem, ahol ott vagyok.

A bőség zavara…
Hála az égnek. Nyilván az első után sem gondoltam, hogy négy lesz, de örüljünk neki.

Az, hogy te vagy az egyetlen kétszeres világbajnok, jelent bármit a mindennapokban?
Jól hangzik, meg minden, de nem így kelek, nem így fekszem. Persze, nagyon jó érzés. Főleg úgy, hogy a két arany között eltelt tíz év, azaz tíz év után is tudtam olyan teljesítményt nyújtani, ami a válogatott kerettagságot eredményezte. És hát mutatja mindez az idő múlását is: 2003-ban a legfiatalabb voltam a csapatban, most meg én vagyok a legidősebb. Az pedig, hogy én maradtam egyedül abból a csapatból, azt jelzi, hogy a magyar vízilabda tudott új embereket „kitermelni”.

Hogy vagy? Mennyire lepett meg a BL eddigi eredménysora?
Mindig szeretek a válogatottba hazajönni, főleg így, hogy minden várakozást felülmúlóan jó évet zártunk. Szép lassan haladunk előre a Reccóval is, persze mehetne jobban is. Majd megyek vissza az összetartás után, van két bajnokink még és Barcelonában egy nagyon fontos BL-meccs. Nem számítottam a Barcelonára, hogy kettőből kettőt nyer, igazából a két vereség sem lett volna meglepő tőlük. Nincsenek előre lefutott meccsek, ez egy nehéz csoport, minden lehet. Még van hátra nyolc meccs, lehet 24 pontot szerezni, az nagyon sok. Mi jól indultunk, de semmi több.

Illés Rolandot, a csapat masszőrét is megkérdeztük a barcelonai aranyéremről és a tábla avatásáról.

„Magam is élsportoló voltam, és bár ez most egy más tészta, de mégis, a karrierem csúcsának tartom a barcelonai világbajnoki címet. Van munka a csapattal, de bírható, ráadásul annyira jó a légkör a csapat körül, hogy észre sem veszi az ember, mennyire repül az idő. Hogy mi a legemlékezetesebb pillanat a vb-ről? Amikor Dabrowski Norbert a döntő végén elkezdett felém futni, hogy az elődöntőhöz hasonlóan átöleljen, de út közben dobott egy akkora hátast, hogy azt hittem, nem fog felkelni. Aztán azonnal felkelt, és ordibálva futott hozzám.”

A barcelonai világbajnokok:
Bátori Bence, Bedő Krisztián, Decker Ádám, Decker Attila, Gór-Nagy Miklós, Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Madaras Norbert, Nagy Viktor, Szivós Márton, Vámos Márton, Varga Dániel, Varga Dénes.

Szövetségi kapitány: Benedek Tibor
Edzők: Gergely István, Dabrowski Norbert
Csapatorvos: dr. Gábor Antal
Masszőr: Illés Roland

Galéria

A többi képért kattintson a képre!

Megosztás