Interjúsorozatunkban közismert személyiségeket kérdezünk a vízilabdához fűződő viszonyukról. Tizenharmadik vendégünk Nyári Dia színművésznő.

Az RTL Klub és a hazai kereskedelmi televíziózás legnépszerűbb szappanoperájából ismerhettük meg Nyári Diát, aki azóta más televíziós és színházi produkciókban is szerepelt, az idei nyara is játékkal és forgatásokkal telik majd.

A vízilabdához a szerelem vitte közel, előtte inkább csak távolról szemlélte a sportágat, mára viszont így megváltozott a helyzet: férje - Kovács Dániel, a Ferencváros korábbi kommunikációs munkatársa - révén testközelből végigkövette a zöldek elmúlt szezonjait, és több baráti kapcsolatra is szert tett a póló révén.

„Győri vagyok, ahol a vízilabda nem volt annyira felkapott, így gyerekként inkább a tévében néztem a közvetítéseket. Akkor találkoztam vízilabdásokkal, amikor szinkronúsztam, és mellettem edzettek a vízben a srácok. Nagyon szeretem a vizet, hároméves korom óta úsztam, de a monotonitást nem szerettem, így szembejött velem a szinkronúszás. Már csak azért is, mert korán elkezdtek érdekelni a művészi tevékenységek és a tánc. Az egyik vizes Európa-bajnokságon is feltűnt, hogy van egy ilyen sportág, így ebben mélyedtem el."
Tisztán emlékszik első jelentősebb vízilabdás élményére is.

„Az első emlék, ami nagyon megmaradt bennem, az athéni olimpiáról való. Benedek Tibort és csapatát követtük édesanyámmal a tévén keresztül. Ez egy kötelező és egyben természetes program volt egyébként, mert édesanyám nagy sportrajongó, imádja a kézilabdát és a vízilabdát. Amikor a férjemmel megismerkedtem, meg is lepődött, hogy ennyire ismerem a játékosokat. De akkor egy magyar nőnek ezt a csapatot ismernie kellett!"

No, de mikor járt Dia először vízilabdamérkőzésen?

„A Komjádi-uszodában volt az első olyan meccs, amit élőben követtem, ráadásul akkor már nagy pocakkal. A magyar bajnokság utolsó meccseit is ott néztük, nagy élmény volt a nyitott Komjádiban szurkolni. A barátaim közül is kijöttek páran, olyanok is, akik nem annyira sportszeretők, ők is élvezték. Nagyon jó kapcsolat alakult ki aztán a Fradi-játékosokkal, a csapatvacsorákon például a Jansik Szilárd-Verrasztó Evelyn párossal ismerkedtünk meg jobban. Szeretek a vízilabdázók között lenni, mert legtöbbször az eredményes mellé intellektus is társul."

Kíváncsiak voltunk, mit vett észre először a sportág sajátosságai közül.

„Ami rögtön feltűnt, hogy más sportágakhoz képest itt más és más a testfelépítése a játékosoknak. Soma nem olyan, mint Mezei Tamás - hogy egy példát mondjak. A fociban vagy a kézilabdában majdnem mindegyik játékos hasonló fizikai adottságokkal rendelkezik, itt jobban függ a testfelépítés attól a poszttól, ahol az illető játszik."
Nem tudunk vitatkozni a kijelentéssel. A kérdésre, miszerint szívesen látná-e kisfiát, Zétényt vízilabdázni, Dia így válaszolt:
„Mindenképpen. Az biztos, hogy hamarosan vízbe megy majd, szeptembertől elkezd sportolni, és egyáltalán nem bánnám, ha ebbe a közegbe kerülne. Szimpatikusak a vízilabdázók, biztosan sok mindent megtanulna, amit hasznosíthat majd az életben."

Itt a nyár, és kiszabadultunk a bezártságból, vajon mivel fog telni - nomen est omen - Nyári Dia nyara?

„Rengeteget fogok dolgozni, most pótoljuk majd be azokat az előadásokat, amik elmaradtak korábban, és sokat fogok forgatni is. Ha időm engedi, szívesen megyek vízilabdameccsre is, akár Zétivel is, akit már három hónaposan vittünk meccsre fülessel a fején. Leköti egyébként a játék, szóval ki tudja, lehet, hogy valóban rendszeresen járunk majd vele is az uszodába."
 
Sorozatunk korábbi interjúi:

Nekem a vízilabda - Aranyosi Péter
Nekem a vízilabda - Lovász László
Nekem a vízilabda - Miklósa Erika
Nekem a vízilabda - Marco Rossi
Nekem a vízilabda - Hirtling István
Nekem a vízilabda - Berkesi Judit
Nekem a vízilabda - Laklóth Aladár
Nekem a vízilabda - Hajas László
Nekem a vízilabda - Fülöp László
Nekem a vízilabda - Miller Dávid
Nekem a vízilabda - Trokán Nóra
Nekem a vízilabda - Szabó Ádám