Bíró Attila csapata sokáig nagyon jól tartotta a lépést a talán kicsit támogatott amerikai válogatottal, de az utolsó negyedben minden apró hibát kihasznált a rivális.

Nem emeltük még ki, hogy a döntőbe jutással a magyar női válogatott kvalifikálta magát a 2022-es fukuokai világbajnokságra, elvégre a női mezőny első két szereplője (a házigazda után) az eseményt megelőző Világliga első két helyezettje.

Ez önmagában egy remek dolog, elvégre jó minél előbb biztosítani helyünket a legjobbak között, nem mintha nem bíznánk abban, hogy a következő Európa-bajnokságon ne végezne vb-helyen a csapat.

De ez még messze van, Bíró Attila együttese 2016 után került ismét egy világverseny döntőjébe (ha az idei trieszti olimpiai selejtezőt nem nevezzük annak), akkor, Belgrádban aranyérmet szerzett az Eb-n. Most a szó szoros értelmében világversenyen járunk, mert hát itt volt a mezőnyben az Egyesült Államok válogatottja.

A verhetetlennek hitt csapat, amellyel két hétig együtt készült a közelmúltban a magyar válogatott kerete (Gurisatti Grétát kivéve, aki akkor ujjsérülése miatt Magyarországon maradt). A mieink fokozatosan javultak a közös gyakorlások során, ezzel együtt az amerikaiak számítottak a szombati döntő esélyesének.

A finálé előtt egyébként Japán a 7., Spanyolország az 5., Oroszország a 3. helyet szerezte meg (Kanada ellen 5-5 után ellépett, és bebiztosította sikerét, a bronzmeccs játékvezetője Kun György volt).

A magyar keretből Parkes Rebecca és Szücs Gabriella maradt ki a döntő előtt, kapunkat pedig ezúttal is Magyari Alda védte, akit az előző két meccsen is a legjobb játékosnak választottak.

A lányok egyébként laza edzést tartottak délelőtt, majd a szállodában megbeszélést tartottak, és persze figyelemmel követték a fociválogatott franciák elleni meccsét is, hasonlóan a szakmai stáb tagjaihoz.

A meccsen természetesen az volt a terve a lányoknak is, hogy úgymond hasonlóan „csodát tegyenek", és azt kell mondjuk, olykor közel is álltak ehhez. Szorosan alakult a meccs java része, az amerikai csapat nem lőhetett kedve, kénye szerint, miközben elöl jöttek a magyar gólok. Azt persze sajnáltuk, hogy talán nagy jóindulattal jutott sorra emberelőnybe a meccs első felében az amerikai csapat, és ott aztán általában nincs apelláta.

De nem törte meg ez a lányokat, folytatták a munkát, egy percre sem ültek le: ment a kommunikáció védekezés közben, ami - mint tudjuk - nagyon fontos, és láttuk előzőleg, mennyire eredményre vezet.

9-8-ra is feljött a magyar válogatott 9-5-ről, de azt követően három jó védekezés és három amerikai gól eldöntötte a meccset. Más szemszögből: akadtak hibák elöl és hátul is a mieink játékában, emiatt természetesen nem volt elégedett a kapitány.

Mindenesetre a hét jól sikerült, éremmel zárta a magyar válogatott az újabb világeseményt.
 
Bíró Attila szövetségi kapitány:

„Hat góllal kikapott a csapatom, hat góllal senki sem szeret kikapni, így nem vagyok elégedett az eredménnyel. Az egész heti munkával viszont igen, idei második világversenyünkön is bekerültünk a döntőbe. Egyet, a trieszti olimpiai selejtezőt megnyertük, természetesen az volt a fontosabb torna. Az olimpia évében két ilyen eseményen a döntőbe kerülni szép teljesítmény, nyilván a trieszti győzelem volt a hab a tortán. Most itt az amerikaiak ellen is demonstráltuk, hogy fejlődőképes csapat vagyunk és a következő egy hónapban fejlődni is fogunk tovább. Az is tény, hogy ma ki lehetett zökkenteni bennünket egy-két dologgal, de az utolsó negyedben is voltunk egy gólon. Ez azt bizonyítja, hogy van bennünk potenciál, de még rettentő kemény munkára van szükség ahhoz, hogy még közelebb kerüljünk az amerikaiakhoz. Most adtak érmet ezért a teljesítményért, de az olimpián nem biztos, hogy fognak. Dolgozni kell tovább.”

A kérdésre, miszerint mennyire lett okosabb a kapitány az olimpiai keretet illetően, valamint a kiegészítő emberek előléptek-e főszereplőkké, így válaszolt:
 
„Abszolút okosabb lettem, voltak olyan teljesítmények, amikre lehet támaszkodni. Jó néhányan bizonyítottak jó pár meccsen, a cél természetesen az, hogy ez folyamatos legyen. Ahogyan az amerikaiaknál mindig előre tud lépni valaki, ha a másiknak nem megy, és tudja a hátán vinni a csapatot, nálunk is szükség lesz ilyen vezérekre. Sokkal tisztább lett mindenesetre a kép az olimpiai keretet illetően, ilyen értelemben ez egy nagyon komoly hét volt. Így is terveztük, nagyon kellett az olimpiai felkészüléshez.”


Világliga Szuperdöntő, Athén:

A döntőben:

Egyesült Államok-Magyarország 14-8 (4-2, 2-1, 3-4, 5-1)
Gólszerzők: Steffens 4, Fattal 3, Musselman 3, M. Fischer 2, Haushild, Williams, illetve Gurisatti 2, Leimeter 2, Keszthelyi-Nagy 2, Rybanska, Ábel-Antal

(A teljes jegyzőkönyv: itt)

A 7. helyért:

Japán-Kazahsztán 18-10 (4-3, 4-1, 6-5, 4-1)

Az 5. helyért:

Görögország-Spanyolország 9-12 (1-2, 3-2, 4-4, 1-4)

A 3. helyért:

Oroszország-Kanada 10-8 (4-4, 1-1, 4-0, 1-3)

A torna végeredménye:

1. Egyesült Államok
2. MAGYARORSZÁG
3. Oroszország
4. Kanada
5. Spanyolország
6. Görögország
7. Japán
8. Kazahsztán
 
A torna legjobb kapusa: Ashley Johnson (Egyesült Államok)
A torna gólkirálya: Yumi Arima (Japán) 23 góllal
A torna legértékesebb játékosa: Madeline Musselman (Egyesült Államok)

A magyar női válogatott kerete

Kapusok: Cs. Kovácsné Kasó Orsolya (FTC), Magyari Alda (Dunaújváros)
Mezőnyjátékosok: Ábel-Antal Dóra (UVSE), Garda Krisztina (Dunaújváros), Gurisatti Gréta (Dunaújváros), Gyöngyössy Anikó (BVSC), Illés Anna (FTC), Keszthelyi-Nagy Rita (UVSE), Leimeter Dóra (BVSC), Máté Zsuzsanna (FTC), Parkes Rebecca (UVSE), Rybanska Natasa (UVSE), Szilágyi Dorottya (Dunaújváros), Szücs Gabriella (UVSE), Vályi Vanda (FTC)

(A játékosok klubjaként azt a csapatot jelöltük meg, amelyből kiharcolták a kerettagságot.)