A dr. Faragó Tamás vezette Szakmai Testület ülésén fontos témák kerültek napirendre. Amint az alábbi, összefoglaló jegyzőkönyvben is olvasható, terítékre kerültek a közelmúlt, a jelen eseményei, és a jövőt illető kiemelt kérdéskörök. Nem vitás, a sportágban dolgozók számára feltétlen érdemes az alábbi sorokat elolvasni, egyúttal a Szakmai Testület – miként így volt az korábban is – minden konstruktív javaslatot szívesen fogad.

Fotó: MVLSZ

Az MVLSZ Szakmai Testület ülésének összefoglaló jegyzőkönyve

Időpont: 2021. 06. 08., 13-15 óra
Helyszín: Komjádi uszoda, Tanácsterem

Témák:
• a férfi OB1-es bajnokság tapasztalatai
• olimpia előtt
• merre tovább?

Faragó Tamás elnök bevezető gondolatként kiemeli, hogy a Szakmai Testület célja, hogy üzenetet, kritikus észrevételeket és jövőképet vázoljon fel, közvetítsen a magyar pólósélet felé. A jelenlévő szakemberektől azt kérdezi, hogy mi volt jó a mögöttünk álló bajnokságban, mi sikerült kevésbé optimálisan és mik a lehetőségek a további fejlődésre. Mindezt annak fényében, hogy, bár a klubélet nagyon fontos, de a válogatott még inkább felkelti a közvélemény figyelmét. Ezért különös hangsúllyal bírnak azok a tendenciák, eredmények, melyek a válogatott tagjai és maga a nemzeti csapat szempontjából is lényegesek.
A hozzászólók közül ketten, Märcz Tamás szövetségi kapitány és Varga Dániel, az OSC vezetőedzője részletes előadással, prezentációval készült. Meglátásaikban rengeteg közös elem volt (hiszen kiváló szakemberként ugyanarról a bajnokságról beszéltek), ezért a jegyzőkönyv megpróbálja a kettőt úgy összefoglalni, hogy amennyire lehetséges, az ismétlések elkerülése nélkül megtartsa az előadások lényegi tartalmát, egységességét.
Varga Dániel hangsúlyozza, hogy a saját csapatán keresztül és nem ’felülről’ látta, értékeli az épp befejeződött szezont. Első egységként a Covid-járvány okozta kihívásokat, változásokat említi meg: az üres lelátókat, betegségeket és az edzésekből való hosszabb kiesét. A negatív tendenciák mellett azonban pozitív hozadék volt (amiből csapata a véghajrában profitált is), hogy a világesemények elmaradása miatt teljes kerettel tudták megkezdeni a felkészülést, ami megalapozta a csapat fizikai állapotát. Tendenciát lát abban, hogy egyre korábban indul a következő szezont érintő játékosmozgás, ami komoly edzői feladatot jelent és többféle kihatása lehet az adott játékos motiváltságára, játékára. A Covid utáni időszak fontos teendőjének látja, hogy közös kampánnyal (akár szövetségi kezdeményezésként) hozzuk vissza a nézőket a lelátókra.
Szakmai értékelését a 7-6-os támadás lehetőségével kezdi, ami meglátása szerint nem lett csodafegyver és csak ritkán élnek vele a csapatok (ellentétben a szintén új lehetőséggel, a repülő cserével, amit gyakran alkalmaztak). Kreatív védekezési megoldásnak látta az M-zóna egyes fajtáit, az általa X-zónának nevezett oldalról történő behúzódást, az egész pályás letámadást és azt, hogy a center nem mindig jön vissza (a topcsapatokra nem volt jellemző). Ezek mind működtek, ha passzolt a csapat stílusához, kellően be volt gyakorolva és hittek is benne a játékosok.
Támadásban a multicenterezést emeli ki, amikor vagy a bekkek úsznak be centerbe (az ellenfél csatárával) vagy mezőnyjátékosok állnak be mozgásból. Előbbi ellen vagy váltania kell a védekező csapatnak vagy jó zónát játszania, amennyiben el akarja kerülni, hogy a fáradt centerei bekkeljenek. A multicenteres játék ellen bekkelni is tudó szélsőkre, átlövőkre van szükség, ami akár szelekciós szempont is lehet.
Szintén a befejeződött pontvadászathoz kapcsolódóan említi meg, hogy motiváltságban érezte a játékosokon, hogy az olimpia éve van.
Az előttünk álló időszak kihívásaival, lehetőségeivel kapcsolatban pedig több ajánlása is van az OSC edzőjének:
• hasznosnak tartana egy edzői továbbképző programot az OB1-es edzők számára (mérések, élettan stb.)
• külföldi sztárok tudásának hasznosítása úgy, hogy mellette megmaradjon a magyar karakter
• mérkőzésekről élő stream sugárzása
• TV-ben olyan magazinműsor, ami sztárokat csinál, illetve segít a nézőknek, hogy jobban értsék a szabályokat
• gólkamera éles mérkőzéseken való használata
• vízilabdás EXPO újbóli megtartása
• szakmai szempontból pedig a következő bajnokság eredményét illetően döntőnek tartja, hogy az első 5-6 csapat közül melyik nem fog pontot veszíteni a középmezőnyhöz tartozó riválisokkal szemben
Märcz Tamás szövetségi kapitány prezentációjában röviden összefoglalja a szezon során látott taktikai repertoárt. Védekezésben külön beszél a szoros emberfogásról, zóna-, és vegyes védekezésről, az emberhátrányról, valamint megemlíti az M-zóna típusait és az általa ’Szívós defence-nek’ nevezett Honvéd taktikát.
A szoros emberfogásnak többféle variációját említi:
• saját kapu előtt történő szoros (gyakran alkalmazott)
• labdaszerző szoros (kevés csapat törekedik rá az OB1-ben)
• egész pályás szoros
• már visszaúszásból történő szoros emberfogás
• különféle zónából szorosba történő visszaállás (kevesen alkalmazzák)
Zóna védekezések, melyek megjelentek a hazai bajnokságban:
• egy pozícióból történő zónák: jellemzően a 2-es vagy a 3-as pozícióból
• két pozícióból történő zónák: jellemzően a 2-es és 3-as pozícióból
• három pozícióból történő zónák: 1-2-3-as vagy 2-3-4-es pozíciókból
• négy pozícióból történő zóna (ritka)
• teljes zóna, mindenhonnan való visszalépés (egyre gyakoribb)



Vegyes védekezések, kiállásos zónák:
• zóna 2-es és 3-as pozícióból (4-es pedig kiáll)
• zóna 3-as és 4-es pozícióból (2-es pedig kiáll)
Alkalmazott M-zóna fajtái:
• passzív (nincsenek magasan a kiálló emberek)
• agresszív (magasan kiálló emberekkel)
• Kaposvár / X-zóna (2 védő közrefogja a centert)
Extrém védekezés:
• Szívós-defence

Emberhátrány:
• statikus
• dinamikus
• vegyes (statikus és dinamikus)
• elől lévő védők magasan
A támadójátékkal kapcsolatban az emberelőnyös figurákról, zárásokról és a centerjátékról beszél Märcz (illetve Varga Dánielhez hasonlóan említi a repülőcserét, melyet főleg labdaszerzés után, tehát a támadás indulásakor látott gyakorinak, de egy-két csapat élt a visszaúszás közben történő alkalmazással is).
Emberelőny:
• 4-2-es felállás és abból egyszerű felkanyarodások valamelyik irányban (legjellemzőbb)
• vegyes emberelőnyök (pl. 1-es után 2-es, 2-es után 1-es, 3-as után 1-es stb…)
• 3-3-ból induló emberelőnyök (még hatékonyabb és gyakran használt, ha két balkezes van a csapatban)
• forgásos emberelőnyök (kevés csapat alkalmazta az OB1-ben)
Zárások:
• 4-es és 5-ös, illetve 1-es és 2-es játékosok között a legjellemzőbb
• 1-es játékos keresztbe úszása alatt történő zárás a centeren
• középkezdésnél: center védőjének a leváltása (kevesen használják)
Centerjáték:
• klasszikus
• beúszó center/centerek
• az állóbekk megy centerezni támadásban
• 1-5 keresztbe mozgás, majd az üres helyre történő beúszó center alkalmazása


Sydney olimpiai bajnoka összegyűjtötte azokat az elemeket is, amiket keveset lehetett látni az idei szezonban, ugyanakkor előrelépési lehetőség lehet a jövőben:
• a támadók felúszása közbeni lépcsőzetes visszalépés
• klasszikus zónákban oldalra történő zavarás, összetett védekezések
• még pontosabb és gyorsabb labdajáratás fórban
• agresszív, dinamikus védekezés
• robbanékonyság fejlesztése
• koordinációs képesség fejlesztése. Képezzünk „vízen közlekedő” játékosokat!
A bajnokság alatt megjelenő pozitív változásoknak látja, hogy:
• gyorsult a játék irama
• pontosabbak, erősebbek lettek a lövések
• pörgősebb fór megjátszások
• kevesebb a holtidő
• 7-6-os szituációk lehetősége, érdekessége (kevés ilyen játékhelyzet)
A korábbi szezonhoz képest változatlan, hogy:
• nincs szögletgól
• ritka, hogy a kapus felmegy támadni
• nem lett kevesebb a fizikai kontakt

Hozzászólásában Vad Lajos, a Vasas mestere, Varga Dánielhez hasonlóan kiemeli, hogy csak a saját csapatával szeretne foglalkozni, mert sosem tudhatjuk, hogy más klubokban milyen történések vannak az adott esemény mögött. A fiatalokkal kapcsolatban úgy látja, hogy korán kezdünk el játékosokat sztárolni, nem várjuk meg, hogy kellően beérjenek. Esetükben visszatérő problémának tartaja az alapképességek terén és a gondolkodásbeli hibákat, illetve azt, hogy önmagukat sokszor a csapat érdekei elé helyezik. Hangsúlyozza továbbá az egyéni képzés és a posztra nevelés fontosságát, illetve jelenbeni hiányosságát.
Kovács István, a Szolnok szakmai igazgatója szerint az utánpótlásból feljövő játékosoknak legalább egy év kell, mire beilleszkednek a felnőtt mezőnybe. Képzésük (mely nem állhat meg 18-19 éves korban) és a csapatba való beépítésük edzői felelősség. Pozitív példának látta, hogy idén nagyon jó külföldiek voltak a hazai bajnokságban, akik tanították a magyar fiatalokat. Az öt jó csapatnak köszönhetően Európa legerősebb bajnoksága volt a hazai pontvadászat, s külön érték, hogy ebből két egyesület légiósok nélkül érte el ezt az eredményt. Úgy látja, hogy meg kell várni a következő szezont, amikor kevesebb minőségi légiós lesz és a tapasztalatok alapján elgondolkozni a létszámuk esetleges csökkentésén. Ez azért is fontos, hogy a tehetséges fiatalokat, akiket a TAO-nak is köszönhetünk, és akik a válogatott közvetlen utánpótlását adják, menedzselni, játszatni tudjuk. Ugyanakkor ¬– teszi hozzá Kovács–, a jó külföldi kell, mert nélkülük, csak hazai játékosokból nem tudunk ennyi jó csapatot kiállítani és a BL-ben is szükségünk van rájuk. Pozitív példának látja, hogy az Újpestből, KSI-ből el tudtak menni a tehetségek nagyobb csapatokba, ugyanakkor sajnálja, hogy az ifi bajnok Ferencváros nem marad egyben. Végül ő is említi a multicenter jelenségét, ami szerinte azért is lett gyakori, mert kevés csapatban van két minőségi center. A pótmegoldásként kitalált multicenter viszont duplán bevált: egyrészt a játékvezetők kevésbé fújnak rájuk kontrát, mint a cserecenterre, másrészt csapatszerkezetileg (védekezésben, lövésben) hasznosabbnak bizonyultak.
Szívós Márton, a Honvéd vezetőedzője azzal kezdi, hogy 10-12 éve napi két oldal vízilabda volt a Nemzeti Sportban, ma heti fél oldal van. Tennünk kell azért, hogy ne legyen egyre érdektelenebb a vízilabda! A posztképzést ő is hangsúlyozza és Vad Lajoshoz hasonlóan úgy látja, hogy centerproblémája van a magyar pólónak, amit tudatos képzéssel kell orvosolnunk. A fiatal játékosok védelmében pedig azzal érvel, hogy olyat várunk el tőlük, amit egy-egy zseni kivételével lehetetlen megugrani. Igaz ez fizikálisan és fejben is. Mivel egyre későbbre tolódik ki egy játékos pályafutásának a vége, ezért nem kell sietnünk.
Horváth János, a KSI vezetőedzője (Kovács Istvánnal együtt) a fiatal játékosoknak fizetési sapka bevezetését javasolja (23 éves korig), hogy a játékra és a fejlődésükre koncentráljanak. Nem tartja egészségesnek, hogy egyes klubok már serdülő korú játékosoknak is pénzt kínálnak. Nevelőedzőként pedig úgy látja, hogy egy ifiből kiöregedő játékos nincs kész, 22-23 éves koráig képezni kell. Szívós Mártonnal ért egyet, hogy irreálisak a 18-19 éves fiatalok irányában táplált elvárások.
Faragó Tamás záró gondolatként azt hangsúlyozza, hogy megfeledkeztünk magunkról, arról, hogy a magyar póló és a magyar szakma krémje ’csinálja a vízilabdát’. A magyar vízilabdára mindig a briliáns technikai tudás, gazdag taktikai repertoár és szellemi fölény volt jellemző és a magyar képzés is ennek kell, hogy megfeleljen. Ma, amikor nem lehet egy-két taktikával mérkőzést nyerni, felértékelődik a befektetett munka, a komplexitás és az edzői tudás. Ez utóbbi elősegítéséhez szakmai fórumok kellenek, mely feladatot a Szakmai Testület, az MVLSZ egészének támogatásával, magára is vállal.

Faragó Tamás
Nádor Zsombor