Interjúsorozatunkban közismert embereket kérdezünk sportágunkhoz fűződő viszonyukról. Tizedik vendégünk Miller Dávid énekes, színész, televíziós műsorvezető.

Nagy dobásra készül Miller Dávid, hiszen az RTL Klub rá bízta egyik legsikeresebb műsorának, az X-Faktornak a vezetését. Jó ideje a csatorna Reggeli magazinjának egyik műsorvezetőjeként ébreszt sokakat, de a televíziózás csak az egyik szenvedélye. Nem szeretné, ha beskatulyáznák, s mivel az éneklés és zenélés, valamint a színészi pálya is folyamatosan tartogat számára izgalmakat, nem is érzi úgy, hogy megrekedt volna valamelyik területen.

Nemrég ünnepelte 25. születésnapját, és bizony egy ideig benne volt a pakliban, hogy elsősorban a vízilabdameccsek jegyzőkönyveiben találkozhatunk a nevével. A Vasasban kezdett pólózni, serdülőbajnokságot nyert társaival, akik közül többen a magyar korosztályos, majd felnőttválogatott tagjai lettek, elég csak Manhercz Krisztiánra gondolni. Később az UVSE-ben játszott, de végül egy ponton úgy döntött, abbahagyja, és másra fókuszál.

Mint beszélgetésünkből kiderül, pólós kapcsolatai jelenleg is nagyon aktívak.

„Még mindig napi szinten része az életemnek a vízilabda, hiszen nagyon-nagyon sok barátom maradt meg a sportból, akikkel rendszeresen tartom a kapcsolatot. Igazán fontos barátságok ezek, és ha nem is minden alkalommal, de gyakran beszélünk magáról a vízilabdáról. Sok-sok éven át képezte mindennapjaink részét a vízilabda, így néha teljesen indifferens kontextusban jön elő egy-egy emlék az edzésekről, a meccsekről. Ráadásul nemcsak „klubon belül”, hiszen sportiskolába is jártam, ahol más csapatok játékosaival is nagyon jóban voltam, és vagyok azóta is.”

Ha valaki sok éven át űz valamit, nem feltétlen következik ebből az, hogy sok barátja is lesz. Jól sejtem, ahhoz, hogy nálad ez fennálljon, hozzájárult a személyiséged is? Elég közvetlen srácnak tűnsz.

Ha nem is mindig a teljesítményem miatt voltam középpontban, de igen, ez így van. Szerettem igazán megélni vízilabdázóként a mindennapokat, a közös időszakot. S mivel csak a szépre szerettem volna emlékezni, szerintem éppen időben döntöttem arról, hogy abbahagyom. Imádtam vízilabdázni, és nem úgy tekintek rá vissza, hogy „úristen, mennyi időt öltem bele feleslegesen”. Nem, nagyon sokat köszönhetek a vízilabdának, például a barátokat.

Egy-két interjúban említetted, hogy a vége talán némiképp csalódás volt, nem hoztad ki a maximumot a pólóból. Ezt már elengedted, igaz?

Elengedtem. Egyetlen dolgot sajnálok: a vízilabda nem olyan sport, mint például a foci, ahol az ember akár a nap végén is le tud menni játszani a haverokkal. Nem tudsz letenni két papucsot kapufának és aztán lőni bármilyen bőrt: a vízilabdához víz kell, egy olyan labda, amit meg is lehet fogni, és hát, oké, hogy van két kulacs a parton kapufának, csak valakinek mindig ki kell mennie a labdáért… Szóval tényleg nem árt egy kapu is, hálóval. Ez azért nem terem minden kertben így együtt.

Ha nem lennél ennyire elfoglalt, akár még eljátszadozhatnál az OB I/B-ben, OB II-ben, vagy valamelyik budapesti bajnokságban.

Az az igazság, valamit vagy nagyon szeretek csinálni, teljes odaadással, vagy nem szeretem csinálni. Akkor azt éreztem, már nem tudom úgy űzni a vízilabdát, ahogy szeretném, és igen, ebben az is közrejátszott, hogy kevesebb sikerélmény ért. Nagyon szép emlékeim vannak, sok kupát nyertünk, és voltak olyan éveim, amikor azt gondoltam, komolyan lehet ebből az egészből valami. Aztán nem lett, még sincs bennem semmi tüske, sőt. Előszeretettel járok vízilabdameccsekre, mert nézni is imádom.

Főleg, mert tudod, mi történik a vízben.

Igen, az pedig hihetetlen élmény, hogy olyan embereket nézek, akikkel együtt passzoltam, akikkel együtt hülyéskedtünk, együtt löktük egymást köntösben a vízbe, vagy együtt sírtunk, nevettünk egy-egy edzés vagy meccs után. Olyanokat, akik ma már az OB I-ben, a Bajnokok Ligájában vagy a válogatottban szerepelnek, vagy éppen készülnek az olimpiára, ráadásul még válaszolnak is az üzeneteimre, ha rájuk írok, és gratulálok nekik. Nagyon menő, amit csinálnak, és büszkeséggel tölt el, hogy velük edzhettem. Kicsit ego dolog ez a részemről, de azt is tudom, mennyi meló van ebben, mennyi munkát tettek bele ezek a srácok. Jó látni, hogy ez megtérül.

A Vasasban nevelkedtél, ahol például serdülőbajnokságot nyertél Manhercz Krisztiánnal, Szatmári Kristóffal vagy épp Tóth Kristóffal. Nem rossz névsor.

Bizony nem. De nagyon jó barátságot ápolok például Sélley Domával, szintén a Vasasból, Garancsy Andrissal, aki most Szentesen játszik. Burián Gergővel pedig még együtt úsztam a Jövő SC-ben, akkor még nem is volt szó arról, hogy ő vízilabdázni fog. Nagyszerű látni őket most ezen a magas szinten.

Egyébként kire néztél fel annak idején? A Vasasban is volt választék.

Szerencsés helyzetben vagyok, voltam ebből a szempontból, mert nekünk még volt olyan jutalmunk, hogy például együtt passzolgathattunk a felnőtt Vasassal. Azzal a csapattal, amiben a Varga-testvérek, a Steinmetz-testvérek, Kovács Robi vagy Nagy Viktor játszott. Hatalmas élmény volt ez nekünk, 12-13 évesen, kis szarosként élhettük meg ezt a kivételes helyzetet. Egyébként mindenkit szerettem, akinek 7-es volt a sapkáján, például Kovács Robit, aki hozzám hasonlóan rosszkéz oldalon játszott, és aki később volt az edzőm az UVSE-ben, sőt, akkor akasztottam szögre a gatyámat. Természetesen nem miatta, nagyon tisztelem és kedvelem őt. Rengeteg példaképem volt. Az első vízilabdás élményem a Margitszigethez kötődik egyébként: valamelyik válogatott meccsre mentünk ki a szüleimmel és egy baráti társasággal. 9-10 éves lehettem, akkor már volt 5-ös, 7-es, 8-as sapkám, Fodor Rajmund, Kása és Benedek voltak a nagy kedvenceim a legendás csapatból. Hatalmas Benedek Tibor-fan voltam, vagyok, nagyon összetört, ami vele történt. Sok szép és jó emlékem van vele kapcsolatban, egyszer egy tévéműsorba is meghívták nekem vendégként, szóhoz sem jutottam, hebegtem-habogtam az egész műsor alatt.

Írtál róla egy szépet tavaly június 18-án.

Kevés dologról szoktam posztolni, de valahogy akkor úgy éreztem, ki kell írnom magamból valamit. Nagyon szomorú voltam, hosszú percekig álltam a gyertyái előtt a Margitszigeten, még most is felkavaró erről beszélni.

Az előbb említetted a 7-es sapkát, Kiss Gergő is 7-es volt.

Igen, nagyon tisztelem Gergőt, és a válogatottban nagyon szerettem őt, nekem tényleg ő volt A HETES. Viszont abban az időben a Vasas és a Honvéd nem nagyon fért ám össze. A Vasasban voltam labdaszedő és játékos, és hát, hogy is mondjam, nyíltan akkor nem szerethettem Kiss Gergőt. Vérre menő csaták voltak a két csapat között, most is beleborzongok, milyen fantasztikus meccseket figyelhettem közelről.

Mit szólsz a jelenlegi magyar válogatotthoz?

Nagyon örülök Märcz Tamásnak, nagyon jó edzőnek és jó embernek tartom, kedvelem őt. Egyre bikább, bivalyabb ez a csapat. Fülig ér a szám, amikor csobbannak a srácok, és olyanokat láthatok a nemzeti köntösben, akikkel együtt játszottam vagy edzettem. De olyanoknak is örülök, akiket személyesen nem ismerek, de tudom, hogy játszottunk egymás ellen, láttam a medencében, most hirtelen Zalánki Gergő jut eszembe. Ezek nagyon jó dolgok ám, és minden sikert kívánok nekik, tiszta szívemből szurkolok nekik az olimpián is. Rettentő nehéz dolguk lesz, nagyon erős a mezőny, de nagyon várom, mire lehetünk képesek.

Jössz majd meccsre, gondolom, amint lehet.

Naná. Szoktam is, vannak olyan barátaim, akik alsóbb osztályokban játszanak, oda is kimegyek, ha tehetem, mert szeretem a közeget. Az uszoda szeretete megmaradt bennem, és mindenhol találkozom egy-két ismerős arccal.

Ráadásul most már egyre többen állítanak meg.

Meglepő, mert eddig nem kifejezetten tapasztaltam. Többen mondták, hogy így lesz, de egyelőre még nem tartunk itt. A versenyszituáció és a mostani munkám között egyébként van némi párhuzam: az X-Faktor műsorvezetése előtt olyan versenydrukk van bennem, mint egy-egy fontosabb meccs előtt. A kettőt nyilván nem lehet összehasonlítani, de az idegállapot vagy a koncentráció terén van hasonlóság. Nagyon várom ezt a kihívást, mert ahogy régen, most is szeretem a kihívásokat.

Mi az, amit neked adott a vízilabda?

A barátokat, kapcsolatokat, fegyelmet és rendszert. Megtanultam, mi az a csapatmunka, és szeretem, tudom is alkalmazni. A jelenlegi munkáim is csapatmunkát igényelnek, legyen szó egy filmről, egy sorozatról, egy élő show-ról, rengeteg emberen múlik a siker mindegyiknél. Az első edzésen megtanították, az uszodában így köszönünk: „Tiszteletem!”. Egy tízéves gyerek nem így köszön, nincs ehhez hozzászokva, mégis, idővel természetessé vált nekünk, ráadásul mi tényleg tiszteltük azokat az embereket, akikhez így szólunk.

Most nagyon pörögsz: zenélsz, énekelsz, vezeted a Reggelit és készülsz a nagy feladatra. Benne vagy egy nagy rendszerben, van, aki vigyáz rád, hogy nehogy elvigyen a lendület?

Van, igen. Eleve szeretem saját magamat a földön tartani, mert kicsit a végletek embere vagyok, szóval próbálom saját magamat korlátozni. Emellett ott van mögöttem egy csatorna, ahol nagyon sokan segítenek, mindenben támogatnak engem. Ott van a menedzserem, Vermes Orsi, aki szintén a földön tart, mindenről tud, mindent megjegyez, mindenben segít, üti a fejemet, a hátamat, ha elfelejtek valamit. Ott vannak a szüleim, akik felé jólesik, ha tudok bizonyítani. Szeretném, ha büszkék lennének rám, remélem, azok is. Aztán ott vannak a barátaim, akik folyamatosan megjegyzik, ha nem úgy nyilvánulok meg, ahogy kellene, meg is fogadom a tanácsaikat. Ott van a zenélés is, ami mostanában előtérbe került nálam, ott Mórocz Tamással, a Bermuda dalszerző-frontemberével dolgozom együtt, akivel az RTL-nél is kollegám. Hihetetlen önzetlen segítséggel van felém, próbálja kihozni belőlem a maximumot. Nagyon sok jó ember vesz körbe most, és ez így kerek. Most az a szerencsés helyzet állt elő, hogy mind a három dolog, így a műsorvezetés és tévézés, a zenélés és éneklés, valamint a színészi pálya is jól elfér egymás mellett, sőt, tudok táplálkozni az egyikből a másik felé. Nagyon jó dolgok vannak készülőben mind a három téren. Természetesen az X-Faktor sok energiát emészt majd fel, ez lesz a fókuszban, de lesz idő, amikor meg majd más tevékenység kap kiemelt figyelmet. Nagyon izgatottan várom ezt az időszakot.

d.s.
 
Sorozatunk korábbi interjúi:

Nekem a vízilabda - Aranyosi Péter
Nekem a vízilabda - Lovász László
Nekem a vízilabda - Miklósa Erika
Nekem a vízilabda - Marco Rossi
Nekem a vízilabda - Hirtling István
Nekem a vízilabda - Berkesi Judit
Nekem a vízilabda - Laklóth Aladár
Nekem a vízilabda - Hajas László
Nekem a vízilabda - Fülöp László