Horváth Ákos a női-, Eszlári Gergely a férfiválogatott mellett segíti a szövetségi kapitány munkáját. Mindketten egyfajta hidat képeznek a játékosok és a szakmai stáb tagjai között, mindketten a klubvízilabdából kerültek a válogatott mellé, mindkettőjüknek varázskeze van a játékosok véleménye szerint. És mindketten hiszen a kohéziós erőben. Mert tényleg csak együtt sikerülhet.

Fotók: MVLSZ

Mert kell egy csapat, ugye. Egy csapat, amely akkor lehet sikeres, ha minden klappol körülötte. A fókuszban értelemszerűen mindig a játékosok és az edző, az edzők vannak, de ahhoz, hogy a mutatvány valóban mutatvány legyen, a háttérben rengetegen dolgoznak. Sorozatunk első részében a válogatottak csapatmenedzserei, másodikban kapusedzői, harmadikban a másodedzők kerültek fókuszba, ezúttal a két kapitány munkáját masszőr-terapeutaként segítő szakembereket szólaltattuk meg.
 
A válogatottnál eltöltött időt nézve kezdjünk a női csapat mellett dolgozó Horváth Ákossal, aki már három olimpiát is megjárt a lányokkal, avagy a női vízilabdázás háromszoros olimpiai negyedik masszőrét tisztelhetjük személyében. Mondani sem kell, mennyire szeretne már egy érmet - de aki őt ismeri, megerősítheti, nem maga, sokkal inkább a szakág miatt.
 
De hogy is került a sportágba?
 
„Még 2005-ben, az Újpestben kezdtem el dolgozni, így kerültem kapcsolatba a vízilabdával. Hogy azonnal sikerült megszeretnem a sportágat, a közeget, a férfi-, majd később a női játékosokat, bizonyítja, hogy itt ragadtam" - mondja mosolyogva. Hangsúlyozva, hogy mosolyogva, hiszen a kívülálló számára morcos tekintetű fazonnak tűnhet, akit nehéz mosolyon kapni. Erre őszinte reakcióval felel: „Kétségtelen, az ábrázatom nem feltétlenül tűnik elsőre barátságosnak, de mit tegyek. A játékosok, és persze akik fontos emberek nekem, jól kezelik, ez a lényeg. Akiket közel engedek magamhoz, márpedig a játékosok ilyenek, azokkal természetesen viccelődök, sokat mosolygok, viszont a legfontosabbnak azt tartom, hogy meglegyen a kölcsönös tisztelet, hiszen akkor nem lehet gond."
 

Dolgozott időközben tíz évig a műugró-válogatottnál, nyolc éven keresztül a Vasas női röplabdázóinál, két évig az FTC labdarúgó-szakosztályának utánpótlás részlegénél - hogy valamit jól csinál, feltétlen bizonyítja, hogy sok sportoló jár vissza hozzá rendelésére. A főállás azonban a vízilabda: 2007 óta a női válogatott, és 2014 óta párhuzamosan az OSC férficsapata.
 
„Tényleg nagyon megszerettem a vízilabdát, a közeget, barátokat találtam, erős az érzelmi kötelék legyen szó az aktuális alanyaimmal éppúgy, mint a régi játékosokkal, így például a Drávucz Rita, Pelle Anikó fémjelezte válogatott társasággal. Intelligens sport, amelyben eszméletlen sokat dolgoznak a játékosok, csodálom őket" - tette hozzá a 46 esztendős szakember, családapa.
 
Az újpesti rövid ismeretség elég volt, hogy a 2006 végén kinevezett Godova Gábor a válogatotthoz hívja - majd Petrovics Mátyás, Merész Andrés és Bíró Attila is számított, illetve számít a mai napig a munkájára. S hogy mi is volna az pontosan?
 
„Alapvetően a regeneráció-rehabilitáció köré épülő feladatokról van szó, de tulajdonképpen bármire számíthat rám a stáb, amire Bíró Attila megkér, igyekszem megcsinálni. Alapvetően természetesen a masszírozás teszi ki a munkám nagy részét, ami nagyon fontos, hiszen a női válogatott játékosok edzettségi szintje közel azonos a férfiak szintjéhez, miképpen a terhelésük is. Fizikálisan elképesztően sokat fejődött a női vízilabda az elmúlt tíz évben, ennek köszönhetően sok esetben komoly izomzatot kell kordában tartani, megmozgatni. Természetesen nem minden játékos izomzata ugyanolyan, elsősorban posztoként változó mindez, a lényeg, hogy mindenkinek rendben legyen mindene. Tekintettel arra, hogy a lövések sebessége is felgyorsult, az erőhatás is nagyobb, ezáltal már a kapusok is nagyon komolyan fókuszba kerültek a masszázst illetően. Szoros a kapcsolatom a válogatott mellett dolgozó doktorral, Pavlik Attilával. Az olimpiai felkészülés alatt a Magyar Vízilabda Szövetség támogatásának hála több fizikoterápiás gépet is kapunk, ami jelentősen megkönnyíti a munkát, hiszen egyszerre három-négy játékost is kezelni tudunk."
 

Ákos, mint említettük, negyedik olimpiájára készül a válogatottal, így meglehetősen jó rálátása van a történésekre. Ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „Nemrég egy újság került a kezembe, amelyben a pekingi olimpiáról szóló cikk volt benne. Ott volt előttem a csapat névsora, Sós Ildikó a kapuban, Stieber Mercédesz, Drávucz Rita, Takács Orsolya, Kisteleki Dóra és a többiek, fantasztikus játékosok, hihetetlen, hogy nem nyertünk érmet. Londonban fiatal volt a csapatunk, de itt is megvolt a lehetőségünk, szintén nem sikerült. Rióban már a kezünkben volt a bronz, engedtük, hogy kivegyék. Fájdalmas, hogy egyszer sem sikerült. Viszont mindezek ellenére is szeretném kihangsúlyozni, hogy a negyedik helyek sem számítanak rossz eredményeknek, sokat cseréltek volna velünk! Elég csak megemlíteni, hogy előfordult, a világbajnok nem jutott ki az olimpiára, vagy éppen Hollandia a legutóbbi két olimpiát volt kénytelen kihagyni, mert nem tudta kvalifikálni magát... Szóval, minden viszonyítás kérdése... Persze szeretném, nagyon szeretném, hogy Tokióban érmet szerezzen a csapat, amire reális esélye van. Ha összejön, márpedig őszintén hiszek benne, akkor az ennek a csapatnak a sikere, de az egész női vízilabdázás sikere lenne, amelyben az idősebb játékosok átadták a tudás a fiatalabbaknak. Nagyon jó a szakmai stáb, nagyon jó a csapat, minden adott az álmok megvalósításához."
 
Miután az OSC férficsapatában is válogatott játékosok fordulnak meg erős kezei között, még hozzátette, hogy a férfiválogatott esetében is hasonló jó érzésekkel várja az olimpiát: „Märcz Tomi irányításával bármire képes lehet a csapat, kívánom nekik is a legfényesebb érmet!"
 

A végére egy kérdést még fel kellett vetnünk: vajon a válogatott koordinátarendszerében hol helyezkedik el? Merthogy köztudott, a masszőrök egyfajta bizalmi emberei is a játékosnak.
 
„Hm, nem olyan rég Manóval (Manhercz Krisztián) éppen erről beszélgettünk. Azt mondta, szerinte én inkább tartozom a csapathoz, mint az edzői stábhoz. Jómagam úgy érzem, mindkét oldalhoz tartozom, így lehet kerek a történet. A válogatottnál is kölcsönös bizalmi kapcsolatban vagyok a lányokkal, abszolút érezni kell, melyek azok a szűrt információk, amelyek megoszthatóak az edzőkkel azért, hogy még jobb legyen valami."
 
Mintegy ráadásként közölhetjük, kedvenc nincs, avagy mindenki kedvenc, ugyanakkor Horváth Ákos nem titkolja el, Keszthelyi Ritát többször bízta még a múltban az ő vigyázó szemeire csapatkapitányunk édesapja, amióta bekerült a válogatottba, még különlegesebb közöttük a viszony. És nyilván azt közelről látni, hogy Rita miként vált a női vízilabdázás egyik legnagyobb alakjává, bizony, nem lehet rossz érzés...
 

Ritához hasonló extraklasszisok megfordultak, megfordulnak a férfiválogatott mellett 2018 óta dolgozó Eszlári Gergely kezei között is - elég csak többek között Varga Dénes, Nagy Viktor vagy Hosnyánszky Norbert nevét mondani.
 
A 17 esztendeje masszőrként dolgozó szakember korábban atletizált és az NB II-ben volt labdarúgó, majd egy komoly műtét után döntött úgy, továbbra is a sport közelében marad, csak más minőségben. Miképpen elmondta: „Elvégeztem egy gyógymasszőri iskolát, majd kitaláltam, hogy sportmasszőr leszek. Miután Egerben a vízilabda a top sport, megfordult a fejemben, milyen jó volna a város népszerű csapatánál dolgozni. Egy korábbi főiskolai csoporttársam ajánlott be, és milyen érdekes az élet, a csapatkapitányt Märcz Tamásnak hívták. Vele, és Nyéki Balázzsal beszéltem először, az edző, Gerendás Gyuri bá' elsősorban a srácok miatt elfogadta, hogy a csapat mellett elkezdtek tevékenykedni. Aztán miután látta, hogy működik a dolog, elkezdett komolyabban nyitni felém, így váltam szép lassan a csapat részévé."
 

Nem kevesebb, mint tíz esztendőt húzott le a hevesi csapatnál, ezalatt az idő alatt a pólót legmagasabb szinten űző játékosokkal dolgozott - hogy csap pár nevet, olimpiai bajnokot említsünk, Biros Péter, Szécsi Zoltán, Märcz Tamás, Hosnyánszy Norbert és Kis Gábor is sokat tudna mesélni varázskezeiről. 2018 óta az aktuális válogatott játékosok tehetik mindezt - mint megtudtuk, egy álom vált valóra ezzel.
 
„A pekingi olimpia előtt kitettem egy képet, s odatettem magamat is rá, hogy megyek az olimpiára. Talán ez is mutatja, mekkora vágyam volt ezt elérni. Aztán miután Illés Roland személyében egy nagyon fiatal kolléga került a válogatotthoz, úgy éreztem, ezt lehet, jobb lesz inkább elengedni. Roli aztán átment a kajak-kenu válogatotthoz. Bisztró (Bisztritsányi Dávid) hívott fel 2018-ban először, hogy hallom, Te leszel a válogatott gyúrója. Csak néztem, nem értettem. Aztán többem is hívtak, é pedig értetlenkedtem, mondta mindenkinek, ez szuper volna, de nem tudok ilyenről. Aztán mikor máskor, április elsején hívott Märcz Tomi, aki feltette a kérdést: elvállalom-e a feladatot? Bolondon napja ide vagy oda, a hangján éreztem, komoly a kérdés, így voltaképpen habozás nélkül igent mondtam. Mondta, átküldi a nyári programot, nézzem alaposan át, beszéljem meg a családdal, a feleségemmel. Mondtam, rendben, de Tomi, vállalom! Ahogy mondani szokták, madarat lehetett volna fogatni velem."
 
Ha azt vesszük, Gergő már ott volt a küszöbön, hiszen 2015-ben az Universiade-aranyérmes csapat mellett is dolgozott, Märcz Tamás kapitányi kinevezése hozta el számára az álmok beteljesülését.  Miként említette, terapeutaként neki is meglehetősen összetett a feladatköre, amelyet frappánsan így foglalt össze: „A fehérje bekeverésén, a sapkák előkészítésén, az olajos, zsíros hát lemosásán át a sérülések gyógyításán, a különböző gépek használatán, az éjszakába nyúló beszélgetéseken keresztül a rehabilitációs feladatkörök."
 

Edzőtáborokon, világversenyeken nagyobb klubszoba az „otthona", amelyben öt-hat játékos kezelése zajlik egyszerre. És a jelzett beszélgetések, amelyek kapcsán megjegyezte: „Mi terapeuták talán afféle híd vagyunk a csapat és a szakmai stáb között. Mindkét oldalról nagy a bizalom, ezt óvni kell. A mezsgye meglehetősen szűk, igazából nehéz is ezt jól megfogalmazni, inkább érezni kell."
 
Tekintettel arra, hogy 2021-ben a negyedik évet kezdte meg a válogatottal, van rálátása neki is a dolgokra - vajon anno ilyennek képzelte a munkakört? „A filozófiám szerint soha sincs elvárásom, szeretem, ha spontán élem meg a történéseket. Viszont anélkül, hogy túlzottan szentimentális húrokat pengetnék, megemlíthetem, hogy sok reggeli ébredés után, a válogatott pólót magamra húzva azt mondom magamban: ezt el sem hiszem... Megtisztelő, tényleg megtisztelő ezekkel a srácokkal dolgozni, elképesztően profik, nagyon jó köztük lenni, rengeteget tanulok tőlük mentálisan. A szakmai stáb is eszméletlen, amellett, hogy profi az egész, családiasnak is nevezhetem. Olyan, mint a második családom. A feleségem kérdezte is, Tomi a főnököd? Azt kellett válaszolnom, hogy igen, de közben a barátom is. Szerintem így ideális. „A 2018-as, rosszul sikerült Európa-bajnoki szereplés óta olya kohézió alakult ki, amely nagyon rendben van. A tavalyi, hazai diadal életem legnagyobb élménye, sokéig fel sem tudtam fogni, hol vagyok, mi tagadás, megkönnyeztem, hogy az irgalmatlan sok meló hazai közönség előtt kamatozhatott."
 

Mint megtudtuk, 2020 november óta úgy készül, mintha egy hét múlva kezdődne az olimpia, aminek oka van: „Igen, fizikálisan és mentálisan is topon kell lennem, mégsem járja, hogy teszem azt fájjon a hátam, amikor gyógyítanom kell. Életem formájában várom az olimpiai felkészülést, amely jól hangzik talán, de természetesen nem ez a lényeg. A lényeg a csapaton van, a srácokon, akik már nem egyszer bizonyították tudásukat. Hiszem, hogy Tokióban is fogják!"
 
Eszlári Gergely neve a rockzene kedvelőinek is ismerős lehet, nem véletlenül. Frontembere a többek között a Tankcsapda előtt többször is fellépő Elmezavar nevű bandának, ezenkívül egy akusztikus trió tagjaként is szórakoztatják elsősorban önmagukat, aztán ki tudja, hosszútávon mi sül ki ebből. Érdekes kettőség, hogy amíg terapeutaként mások szolgálatába áll, addig zenészként önmegvalósít.
 

„A kettős remélem, erősíti egymást. A vízilabdában én szaladgálok tizennégy ember körül, a színpadon körülöttem szaladgál tizennégy ember. Skizofrén kicsit, de imádom, így vagyok egész. Mindkét szituációból a legjobbat igyekszem kihozni. A pólósoktól tanult alázat visz mindent, azt hiszem, az az egész alfája és ómegája" - zárta a 37 esztendős, kétgyermekes családapa, akinek a zenéje Jansik Szilárd egyik bemelegítő nótája, csak hogy tényleg kerek legyen minden. Speciel egy olimpiai győzelemről is szívesen írna egy dalt...