Interjúsorozatunkban közismert emberek vallanak a vízilabdához fűződő viszonyukról. Hetedik vendégünk Laklóth Aladár színművész.

A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett Laklóth Aladár színművész szenvedélyes sportrajongó, aki fiatalon bálványként tekintett a montreali olimpia aranyérmes csapatának tagjaira, sportágunk ikonjaira.

Később generációjának és a magyar vízilabda újkori klasszisainak is nagy szurkolója lett, többekkel személyes barátság alakult ki. Víz nélkül nehezen tudna meglenni, már idén is többször megmártózott a Balatonban, emellett teniszezik és a színészválogatottban focizik.

„Nem is értem, hogy kerülhettem a képbe" - viccelődött telefonbeszélgetésünk elején, majd aztán sorolni kezdte pólós élményeit.

„Mint akkor mindenki, én is a Faragó Tamás és Csapó Gábor fémjelezte csapaton nőttem fel, ők voltak a példaképeim. Csapó Gábor egy időben a szomszédom is volt, Tonó pedig... 16 éves voltam, mikor olimpiát nyert a csapat, ő pedig kimagaslóan játszott, nem véletlenül beszéltek úgy róla, ő maga a vízilabda. Pedig Kárpáti Gyuri bácsiék, Gyarmati Dezsőék akkorra már mindent megmutattak a világnak a vízilabdáról, mégis, amikor már nyílt elmével kacsingattam a vízilabda felé, Tonó volt a sztár, a világsztár. Később aztán kezembe akadt a Medencék, gólok, pofonok című könyv Kárpáti Gyuri bácsi tollából, meghatározó emlék ez is, főleg mert volt alkalmam személyesen is megismerni őt.

Aztán jöttek azok az élmények, amik már a korosztályomhoz vagy a fiatalabbakhoz kötnek, Steinmetz Barnával vagy Hesz Mátéval nagy jó, mondhatni baráti kapcsolat alakult ki, szívesen emlékszem a Földi-féle, egyeduralkodó Vasasra, a Steinmetz-testvérek, Madaras Norbi játékára.

Ezer szállal átszőtte a vízilabda az életemet, amikor például elkezdtük forgatni a Szomszédokat, Varga Zsolt édesapja volt az egyik állandó taxisom, aki hozott és vitt, és akivel állandóan Zsoltról beszélgettünk, merre tart éppen a pályafutása. Később aztán Märcz Tamással alakult ki barátság, aki nagy színházkedvelő és érdeklődő ember, másokhoz hasonlóan. Az ő színházi rajongása és az én sportszeretetem találkozott egymással, és néha összefutunk. Legutóbb például éppen akkor, amikor ő végzett a tenisszel, én meg ugyanazon a pályán kezdtem el az edzést."

Laklóth Aladárt a színházon túl sokan az autósport világából ismerik, éveken keresztül versenyzett tereprali viadalokon, indult a Dakaron is. 2002-ben Szalay Balázzsal megnyerte az Egyiptom Ralit (ami után az Év tereprali versenyzői lettek), mára azonban már nem gyakorolja ezt a szenvedélyét.

„Kiöregedtem úgymond, 2015-ben egy egyiptomi világkupán álltunk rajthoz utoljára. 60 felett az embernek már romlanak a reflexei, de kétségtelen, hogy meghatározó szerepet játszott az életemben az autósport. Mostanra a tenisz maradt, no meg a foci, a színészválogatottal hetente kétszer, kedden és csütörtökön edzünk. 61 éves vagyok, az ember ilyenkor már nem kezd bele a New York-maratonba, de azért igyekszik karbantartani magát."

Hogy hogy érzi magát a vízben? A válasz egyértelmű:

„Meg is bolondulnék víz nélkül. Ma reggel kiültünk a Balaton partjára, pont ugyanezt fogalmaztam meg: ha nem lenne víz a közelemben, rosszul érezném magam. Ficánkolok a 13-14 fokos Balatonban, én már akkor jól érzem magam a vízben, amikor a legtöbben még nem merészkednek bele. Januárban is megfürödtem már a Balatonban, de most esik a legjobban."

Világos a válasz arra a kérdésre is, mennyire naprakész a vízilabdahírekben.

„Olyannyira az vagyok, hogy rettenetesen szorítok Varga Zsoltinak, sikerüljön egyenlíteniük, hogy aztán jöjjön az OSC ellen egy döntő ütközet, ahol győzzön a jobbik. Értsd: Ferencváros, ha lehetek ennyire elfogult." (A Ferencvárosnak sikerült egyenlítenie csütörtökön. - a szerk.)

Megengedőek vagyunk ebben a rovatban, már csak azért is, mert Laklóth Aladár a játék, a finesz nagy szerelmese. De vajon vannak-e kedvenc játékosai a jelenlegi mezőnyből.

„Imádom Varga Dumit és azt, hogy még láthatjuk őt a vízben. Nagyon szeretem Manhercz Krisztián játékát, vagy éppen azt, ahogy Soma 5 métereseket véd, és így BL-győzelemhez vagy Eb-aranyhoz vezeti csapatát. Vannak nagy pillanatok, jó emlékek az utóbbi évekből, de a koromból adódóan az eggyel, kettővel ezelőtti generációk nagy alakjai jelentik számomra az igazán nagy élményeket. Vári Attiláért rajongtam például. Aztán ott vannak a háromszoros olimpiai bajnokok Kásással, Birossal, Benedek Tibivel, akivel édesapja révén is jó kapcsolatot ápoltam. Nekem olyan ideálok, ikonok ők, mint a 70-es években felnőttkorukat élőknek Faragó, Csapó vagy Molnár doktor."

Kíváncsiak voltunk arra, hogy amíg válogatottjaink a világversenyekre készülnek, mivel tölti majd a nyarat interjúalanyunk. Szabad lehet-e a színház idén nyáron?

„Egyelőre várakozó állásponton vagyunk. Tele vagyok tervekkel, most azt várjuk, hogy ezek ne menjenek füstbe. A színház egy speciális műfaj, nem jó érzés, ha minden negyedik széken ül egy néző, ha úgymond foghíjasak a lelátók. Mindannyian várjuk, hogy beinduljon az élet, de nem biztos, hogy kifizetődő, ha félmegoldásokat választunk. A helyzet nem könnyű, a vendéglátás, a turizmus és az előadóművészet egyelőre nem tud fellélegezni, bízunk abban, hogy hamarosan változik a helyzet."

A kérdésre, miszerint, ha lehetőség nyílik élőben vízilabdameccset nézni a Hajós-uszodában a nyáron, választ-e majd egyet, Laklóth Aladár így válaszol:

„Nem egyet, mindet szeretném megnézni! Egyelőre reménykedem, hogy a Fradi egyenlít, onnantól ott leszek az uszodában, ha tehetem, és várom a válogatott mérkőzéseket is."
Sorozatunk korábbi interjúi:

Nekem a vízilabda - Aranyosi Péter
Nekem a vízilabda - Lovász László
Nekem a vízilabda - Miklósa Erika
Nekem a vízilabda - Marco Rossi
Nekem a vízilabda - Hirtling István
Nekem a vízilabda - Berkesi Judit