Mátéfalvy Csaba a férfiválogatott, Áts Bertalan a női válogatott mellett segíti - többek között - kapusedzői pozícióban a szövetségi kapitány munkáját. Mindketten hisznek a jó stáb adta erőben, miként a játékosok kvalitásaiban. Mert csak együtt sikerülhet.

Fotók: MVLSZ

Mert kell egy csapat, ugye. Egy csapat, amely akkor lehet sikeres, ha minden klappol körülötte. A fókuszban értelemszerűen mindig a játékosok és az edző, az edzők vannak, de ahhoz, hogy a mutatvány valóban mutatvány legyen, a háttérben rengetegen dolgoznak. Sorozatunk első részében a válogatottak csapatmenedzserei kerültek fókuszba, ezúttal a két kapitány munkáját - többek között - kapusedzői pozícióban segítő szakembereket szólaltattuk meg.
 
Férfiválogatottunk mellett egy a vízilabdabarátok körében jól ismert, az uszodák világában méltán közkedvelt egykori válogatott játékost, Mátéfalvy Csabát tisztelhetünk. A pályafutása során az Újpesttel hatalmas sikereket elérő (BEK-győztes, Európai Szuperkupagyőztes, LEN Kupagyőztes, ötszörös bajnok, háromszoros kupagyőztes) egykori kapuvédő edzőként ért fel igazán a csúcsra. Az emlékezetes tavalyi Európa-bajnoki győzelem után nem véletlenül fogalmazott így: „Nekem ez a cím hiányzott ahhoz, hogy úgymond teljes legyen a kollekcióm, szóval előre helyezem. Ha úgy tetszik, elértem a „karrier Grand Slamet", hiszen megvan az olimpiai, a világbajnoki, most már az Európa-bajnoki aranyérem, és megvannak a kisebb tornákról is a győzelmek, a világligáról, a világkupáról, az Európa Kupáról, az Universiadéről. Szóval elég komplex csomagba került most ez az Eb-arany."
 
No, de hogyan is keveredett az edzői pályára?
 
„Amikor 1996-ban abbahagytam a pályafutásomat, az akkori technikai vezetőnk, Kis József kérdezte meg, lenne-e kedvem a kapusokkal foglalkozni. Meglepett a felkérés, de gyorsan igent mondtam, kíváncsi voltam, mi sülhet ki ebből. Elkezdtem dolgozni, és mi tagadás, egyre jobban megtetszett a feladatkör, de ami talán ennél is fontosabb, úgy éreztem a klubban, nagy igény van a munkámra úgy az utánpótlásban, mint a felnőttek között. Igazság szerint azt megelőzően korábban nem nagyon volt jellemző a kapusedzői pozíció, így valahol úttörőknek számítottunk" - adta meg a választ az 58 esztendős szakember.
 
Hogy jól és eredményesen végezte a munkáját, mi sem bizonyítja jobban, hogy 2001 őszén az egy évvel korábban Sydneyben a válogatottat huszonnégy év után Olümposz csúcsára vezető dr. Kemény Dénes szövetségi kapitánytól kapott felkérést a kapusokkal való foglakozásra. És ekkor elkezdődött valami. Valami olyan, ami elmondása szerint elmondhatatlan...
 
„Mondani sem kell, mennyire megtisztelő volt az olimpiai bajnok válogatotthoz csatlakozni - emlékezett vissza Mátéfalvy Csaba. - Szécsi Zoli, Kovács Zoli és Jászberényi Gábor volt akkor a három kapus, majd 2003-ban jött melléjük Gergely Pisti. Nagyon nagy élmény volt velük dolgozni, miként az utánuk érkező kapusokkal is."
 

Az eredmények önmagukért beszéltek: 2002-ben Világkupa-ezüst, 2003-ban Eb-bronz, majd világbajnoki cím, 2004-ben pedig az athéni címvédés.
 
„Hogy milyen csapatunk volt akkor is, azt hiszem, nem kell különösebben ecsetelni. Számomra a világbajnoki aranyérem volt az első olyan visszaigazolás, hogy jó felé tartunk. Igazán akkor láttam a saját munkám értékét is visszaköszönni, noha természetesen az egész nem az én munkámról szólt. Az athéni olimpia aztán maga volt a csoda."
 
Tekintettel arra, hogy játékosként nem adatott meg az ötkarikás játékokon való részvétel, adja magát a kérdés: kárpótolta az edzőként elért eredmény?
 
„Sajnos játékosként nem volt komoly esélyem odakerülni, 1986-bam Dezső bácsinál voltam kerettag, de a mai fejemmel, mai tapasztalatommal őszintén kijelenthetem: jogos, hogy nem kerültem tűz közelébe. Jogos, mert nagyon sok hibám volt. Viccesen azt szoktam mondani, kíváncsi lettem volna arra, mit hozok ki a pályafutásomból, ha a mai Mátéfalvy Csaba foglalkozik kapusedzőként az akkori önmagammal... No, de a kérdésre visszatérve: igen, kárpótoltaz az edzői sikerek, mert egy olyan közösségben értem el ezeket, amelyekről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni."
 
Kemény Dénes stábjában ugyan kapusedző volt a neve mellé írva, de ennél jóval összetettebb volt a feladata. Lábtempós gyakorlatok vezetése, és videóanyagok vágása sokszor éjt nappallá téve. Miként fogalmaz: „Athénban például reggeltől másnap hajnalig dolgozunk, Kásás Zoli bácsival két videómagnó segítségével vágtunk, egyetlen perce sem volt megállás. De minden egyes másodperce megérte."
 
A válogatott mellett 2012-ig dolgozott, avagy további nagy sikereket élt meg a csapattal (természetesen Athén után Peking volt az újabb felejthetetlen állomás), hogy aztán Benedek Tibor kapitánysága alatt az egyik legnagyobb szurkolója legyen a csapatnak, és az őt kapusedzői pozícióban váltó Gergely Istvánnak.
 
Klubjában, a Vasasban tette tovább a dolgát, mígnem Märcz Tamás a 2017-es hazai világbajnokság előtt kérte fel, hogy segítsen a kapusok felkészítésében. A munka és a vb oly kiválóan sikerült, hogy a sydneyi bajnok a vb után teljesértékű stábtagként számított rá - és számít a mai napig.
 
A feladat - miként említi - nagyjából ugyanaz, mint korábban: kapusokkal való külön foglalkozás, lábtempós gyakorlatok. Kedvence természetesen nincs, minden válogatott keretben megforduló kapust ugyanúgy kedvelt és kedvel, ugyanakkor egyetlen percig sem tagadja, Nagy Viktorral különleges a kapcsolata.
 

„A Vasasban a kezeim alatt cseperedett fel, úgy érzem, a klubban eltöltött évek alatt vált nemzetközi szintű kapussá. A válogatottban eltöltött közös éveink alapján elmondható, szakmai szempontból a mi kapcsolatunk nem feltétlen mindig örömteli perceket hozott neki, hiszen vele igazán kemény vagyok. Szó sincs kivételezésről - sőt. A mostani bő keretben lévő kapusokkal, Viktor mellett Vogel Somával, Karos Pipivel és Lévai Marcival is nagyon jó dolgozni, kiváló alanyok. Märcz Tomi kikéri a véleményemet, hallgat is rám, jó az összhang."
 
Olyannyira, hogy az ominózus Eb-finálé ötméteres párbajában előre megbeszélte a stáb, hogy adott esetben Vogel Somának mikor kell váltania Nagy Viktort. A végeredmény tudjuk, kristálytisztán vissza tudjuk ugye idézni...
 
Az Eb-győzelem olyan lendületet adott, ami sokéig repíthette volna a csapatot 2020 nyarán, kérdés, 2021 nyarán mi történik majd, mit vár a szakember a tokiói szerpeléstől: „Kétségtelen, sok idő telt azóta, és olya sok volt a bizonytalanság, hogy jóval nagyobb a kiszámíthatatlansági faktor. Természetesen azon vagyunk, azon leszünk, hogy visszanyerjék a játékosok azt a formát, amit például az Európa-bajnokságon láttunk tőlük. Bizakodó vagyok, mert azt látom, hogy a játékosok jó úton járnak, egyre többen egyre jobban játszanak."
 
Mátéfalvy Csaba a stábot is kiemelte, mert egyetért abban, a sikerhez valóban kell egy csapat - a kispadon is: „Ha nincs egy jó stáb, nehéz a játékosoknak is dolgozni. Ebben a stábban is harmonikus a viszony, mindannyian azon dolgozunk, hogy a játékosok és Tomi a megálmodott eredményt el tudják érni. Nem álszerénység, de jómagam tényleg azt vallom, hogy őket kell segíteni, itt semmi sem szól rólam, sokkal inkább róluk. Más kérdés, hogy nagyon szeretnék velük együtt ünnepelni."
 

Mondani sem kell, ugyanezt szeretné a női válogatottunknál hasonló pozícióját betöltő Áts Bertalan. Az UTE, az OSC és az UVSE egykori kapusa korosztályos válogatottságig vitte, 1997-ben ifjúsági Európa-bajnok volt, de van Eb-bronza, junior Eb-negyedik és vb-ötödik helyezése is. Már pályafutása alatt elkezdett fiataokkal foglalkozni - Mátéfalvy Csabával párhuzamos a történet: őt is Kis József indította el az edzői pályán. Mi tagadás, megérte. A később megszűnt Újpestből kiváló UVSE-vel sok munkával hamar nagyot virított, majd az anyagi stabilitásnak is hála olyan csapatot vezethetett, amely Európa egyik elitalakulata lett. Háromszor nyert bajnokságos és kupát a társaság, az Euroiligában ezüstérmet szerzett, majd LEN Kupát nyert. Ezt követően hátrébb lépett, de a mai napig értékes tagja a hétvégén zsinórban hatodik aranyérmét nyerő UVSE szakmai stábjának, utánpótlásának.
 
És persze a válogatotténak!
 
„Hogy egyértelmű volt-e velem kapcsolatban a vízilabda? Azt hiszem, igen. Édesapám is ezt a sportot űzte, így adta magát, hogy levigyen az uszodába. Bevallom, úszni annyira nem szerettem, későn is kezdtem, a többiek erősebbek voltam nálam, így Csombor Zoltán edző irányításával hamar beálltam a kapuba. Ottragadtam. Utánpótlás korosztályokban valóban szép sikereket értem el, és természetesen nekem is voltak álmaim a felnőtt pályafutásomat illetően, ugyanakkor sohasem keseredtem el, hogy ezekből nem sok valósult meg. Elfogadtam a helyzetet, mentem tovább, új célokat tűztem ki. Amikor Kis Józsi bácsi felkért edzőnek, egy percig sem hezitáltam, és ugyan az UTE-ben és OSC-ben még játszottam, és az UVSE-ben fejeztem be a pályafutásomat, már ekkor tudtam, merre vezet az utam" - fogalmazott a 39 esztendős szakvezető.
 
Nagy hévvel fogott a munkába, voltaképpen a semmiből három esztendő alatt ifi bajnokcsapatot gyúrt össze, már akkor látszott, érződött, a Hajós-uszodában magas szintű a tehetséggondozás, sokra viheti majd az új klub. S lőn.
 
De vajon fiatalemberként mit szeret a legjobban az edzői pályán?
 
„A legfontosabb számomra, hogy azok a gyerekek, akik lejönnek az UVSE-be, akik oly sokat dolgoznak az álmaikért, azok megkapják az esélyt arra, hogy élsportolók legyenek, és fokozatosan fejlődjenek. A női vízilabda ugrásszerűen fejlődött az elmúlt tíz-tizenöt évben, fokozatosan fejlődik tovább, elképesztő, mennyi munkát kell beletenni manapság ahhoz, hogy sikeres legyél."
 

Áts Bertalan sohasem tagadta, nem szeret a fókuszban lenni, sokkal inkább hisz a háttérben zajló hatékony munkában, egyúttal jobban szereti, ha a játékosok kerülnek előtérbe, ha őket ünneplik. A vízilabdának persze sokat köszönhet, a sikerek mellett talán még fontosabb, hogy a medenceparton ismerte meg későbbi feleségét, gyermeke édesanyját, a válogatott egykori balkezes játékosát, Kisteleki Hannát.
 
És ha már válogatott: 2007-2008 között Godova Gábor kapitány munkákát, 2015-ben Merész András munkáját segítette, és a 2015 végén kinevezett Bíró Attila is teljes értékű stábtagként számít rá.

A 2016-os riói olimpiáról így vélekedett: „Nem feltétlenül jó emlék... Persze, olimpia, csodálatos esemény, de miután a bronzmeccsen a nyakunkban volt az érem, és az utolsó másodpercekben levették rólunk, fájó az emlék. Különösen azért, mert egy generáció felének az utolsó ilyen viadala volt, és mert Európa-bajnokként jobb eredményben bizakodva mentünk. Most, Tokióban a válogatottnak ismét esélye van a női póló első olimpiai érmének megszerzésére, nincs mellébeszélés, ezért megyünk majd, ez az egyetlen elfogadható eredmény számunkra."

Bíró Attila kikéri a véleményét, ő is vezet lábtempós edzéseket, statisztikákat vezet a meccsekről, avagy ő is több, mint egy szimpla kapusedző.
„Birge edzőm is volt anno, megvan a maximális tiszteletem az irányába, barátként is tekintek rá, miként a másik edzőnkre, Tóth Lacira, akivel együtt és egymás ellem is játszottunk. Minden válogatott edzést nagyon várok, mert nagyon jó a stábunk, ha esetleg néha mást és mást gondolunk valamiről, abból is kijön a legjobb, a kapitány szava dönt, ő pedig rendre jól határoz."

Miként Mátéfalvy Csaba esetében, nála is van egy olyan kapus a válogatottban, akivel régóta különleges a kapcsolat - Gangl Edina 15 évesen érkezett fel Mosonmagyaróvárról, majd egy hároméves egri kitérő után tért vissza. „Megbízunk egymásban, tiszteljük egymást, de a válogatottban aztán nincs bratyizás, kivételezés, sőt, ha ne adj isten rosszabbul véd, mérgesebb vagyok rá, erőteljesebben szólok oda neki."

A fiatal tréner mindig törekszik az megújulásra, videókat néz, igyekszik tartani a lépést a legjobbakkal. Miként elmondta: „A kapusedzői szakmát a legjobbtól, Mátéfalvy Csabától tanultam. Aztán Godova Gábor, Merész András, és most Bíró Attila mellett is sokat léphettem előre, mert megtiszteltek a bizalmukkal, a nemzeti csapat mellett dolgozhattam, dolgozhatok. Gergely Pista videoanyaga fantasztikus látott és írott tananyag, a Szécsi Zoliról és Kósz Zoliról nézett videókon is ámulok a mai napig. A kedvencem azonban, nem tagadom, Nagy Viktor, technikailag és pszichésen is etalonnak számít a mai kapusok közül. A lányoknak igyekszem a látottakból is tanítani, mert ugyan a női és a férfipóló között sok a különbség, de szeretném, ha a mozgásuk az övékére hasonlítana, úgy állának bele a lövésekbe, ahogyan ők."

Áts Bertalan remek érzi magát mind a válogatottban, mind a klubban („Az UVSE-ben a most megszerzett bajnoki címre vagyok a legbüszkébb, mert az utánpótlásunkból kinevelt játékosok zöme alkotta a csapatot!"), és nagyon készül a nyárra. A sporttörténelmi eredményre.