Takács Orsolya a női válogatott, Tóth Szabolcs a férfiválogatott mellett dolgozik nap mint nap azon, hogy segítse a szövetségi kapitány, a játékosok munkáját, hogy hozzásegítse a csapatot céljai elérésében. Mert a háttérben is zajlik a munka rendesen.

Fotók: Derencsényi István/MVLSZ

Mert kell egy csapat, ugye. Egy csapat, amely akkor lehet sikeres, ha minden klappol körülötte. A fókuszban értelemszerűen mindig a játékosok és az edző, az edzők vannak, de ahhoz, hogy a mutatvány valóban mutatvány legyen, a háttérben rengetegen dolgoznak.
 
Most, 100 nappal a tokiói olimpiai játékok előtt válogatottjaink csapatmenedzsereit szólaltattuk meg, mutatjuk be - persze, a sportágnak egyiküket sem különösebben bemutatni, a Bíró Attila munkáját segítő hölgyet réadásul a nagyközönség is jól ismeri.
 

Kezdjük is vele: ő Takács Orsolya, világ- és Európa-bajnok, háromszoros olimpiai negyedik játékosunk, aki 2017-ben köszönt el a válogatottól, aki azonban sok-sok feladata mellett a mai napig a BVSC egyik húzóembere.
 
Férfiválogatottunknál Tóth Szabolcs tölti be a csapatmenedzseri pozíciót, aki a MAFC együttesében pólózik, s akinek édesapja, S. Tóth János is erősen kötődik a sporthoz, hiszen a Nemzeti Sport Feleki László-díjas újságírója, vezető szerkesztője.
 

Mióta dolgoztok a válogatott mellett, hogy jött ez a lehetőség?
 
Takács Orsolya: 2019 júniusában kezdtem dolgozni a válogatott mellett. Tóth Enikő, a koordinátor kisbabát várt, ezért adódott a lehetőség. Először Bíró Attila szövetségi kapitány javasolt a munkára, és kérdezte meg, hogy érdekelne-e. Mivel mindig érdekelt a szervezői munka, remek lehetőségnek tartottam.  Utána pedig már minden ment a maga útján, el is kezdtem dolgozni.
 
Tóth Szabolcs: 2014-ben önkéntesként segítettem az MVLSZ eseményeit, innen jött az ötlet 2017-ben, amikor a jogi egyetem mellett munkát kerestem, hogy a szövetséghez adjam be az önéletrajzomat. A válogatott koordinátorának vettek fel, aki tulajdonképpen a csapat háttérembere: utazásokat szervez, tárgyi eszköz és szolgáltatás megrendeléseket intéz, és természetesen a papírmunkát végzi. Majd pár hónap közös munka után Kemény Dénes elnök jelölt ki a csapat mellé az újonnan létrehozott csapatmenedzseri pozícióra. Nem sokkal később kért fel Märcz Tamás a videoelemzői feladat elvégzésére is, így alakult ki a mostani hármas munkaköröm.
 
Mik a pontos feladatotok? 
 
T.O.: Úgy szoktam fogalmazni, hogy minden, ami a csapat „ügyes bajos" dolgaival kapcsolatos. Utazással, edzőtáborozással kapcsolatban minden teendő, ezen kívül adminisztráció, kapcsolattartás, e-mailezés, és minden egyéb, amit a mindennapok hoznak.
 
T. SZ.: Minden... Ahogy említettem, elsőként tölthetem be a csapatmenedzseri feladatkört a szövetségben, ami megadta azt a lehetőséget, hogy teljesen a Tomi és a válogatott igényei szerint alakítsuk ki a munkakört. Fő feladatom az adminisztratív és irodai koordinátori munkakör mellett az lett, hogy a csapattal utazva minden felmerülő, nem szakmai problémát, feladatot megoldjak, illetve mindent megadjak a fiúknak, amire szükségük lehet - akár már az előtt, hogy eszükbe jutna... Ezen túl pedig ott próbálok segíteni, ahol lehet: időt mérek az edzéseken, felszerelésdizájnt tervezek, masszőrünknek, Eszlári Gergelynek segítek a rehabilitációs munkában. De talán a legizgalmasabb és legfelelősségteljesebb része a munkámnak a lelki háttér biztosítása a fiúk számára. Gerivel vagyunk a stáb azon tagjai - részben a hierarchiából, részben az életkorunkból adódóan -, akikkel nem csak a munkáról, a magánéletéről, vagy a belső ügyekről is tudnak kötetlenül beszélni, ami egy-egy hosszú túrán óriási jelentőségű tud lenni. Kívülről talán nem is látni, hogy egy hónapokig készülő és csúcsra járatott, majd az utolsó 14 napban 200 százalékon teljesítő embernek egy ilyen beszélgetés mennyi mentális pluszt ad. Nem véletlen, hogy általában a munkám harmadik fázisa - a videoelemzés - csak akkor kezdődik, amikor már mindenki alszik. Adódhat is a kérdés: vajon mennyire támaszkodik a szövetségi kapitány egy videoelemző véleményére? Nos, harmonikus emberi és profi munkakapcsolat van köztünk, nagyon sok dolgot megbeszélünk, kikérjük és meghallgatjuk a másik véleményét, ami óriási megtiszteltetés számomra. De azt sosem szabad elfeledni, hogy én ebben a pozícióban is a háttérszereplő vagyok, akinek a kapitány keze alá kell dolgoznia. Megvágom a meccsfelvételeket egy előre megbeszélt szisztéma alapján, és később hozzáillesztem azokat a részeket, amelyeket a mérkőzés újbóli megtekintése után a kapitány még fontosnak tart. Annak köszönhetően, hogy a 2017-es vb- előtt a lányok videósa, Búza Balázs, illetve a vb-n Mátéfalvy Csaba kapusedzőnk hihetetlen sokat tanított nekem, előfordul, hogy bizonyos taktikai elemekre már az előtt felhívom a Tomi figyelmét, mielőtt megnézné az egész találkozót. Ezekből később sok minden bekerül a fiúknak vágott anyagokba is.
 
Most, az olimpia előtt milyen plusz feladatok vannak?
 

T.O.: Azzal szeretném kezdeni, hogy édes teher, amit az olimpia okozta plusz feladatok hoztak magukkal. Óriási sikernek tartom, hogy zsinórban a negyedik olimpián is szerepelni tud a csapat, ilyen nehéz kvalifikációs rendszer mellett is. A feladatokkal kapcsolatban annyi, hogy a Covid okozta helyzet sok kihívást gördít mind a csapat, mind pedig elém. Olyan feladatokat, amikre korábban nem volt precedens. Az olimpia önmagában sok háttérmunkával jár, amit csak fokoz az, hogy Japánban kerül megrendezésre, valamint a koronavírus által előidézett helyzet is.
 
T. SZ.: Az olimpia főként adminisztratív és szervezési extra teendőket jelent a többi világeseményhez képest, ami leginkább az eseményen résztvevők számából és a kiemelt biztonsági kockázatból adódik. Jelenleg az igazán nagy többletmunkát a Covid-járvány okozza, hiszen az aktuális helyzetre reagálva folyamatosan improvizálni kell.
 

Az eddigi munkátok során van-e olyan élmény, amit kiemelnétek?
 
T. O.: Miután én nem vagyok utazó pozícióban a csapat mellett (az utazások alkalmával Tóth László edző a csapatvezető), így a budapesti Európa-bajnokságot említeném meg. Jó volt végig a csapat közelében lenni a verseny alatt is. Főként, hogy egy ilyen szép eredménnyel zártak.
 
T. SZ.: Szerencsére a kérdés megválaszolását a csapat igen megnehezítette. Az első aranyérmünket a berlini világkupán szereztük, ami duplán jelentős, hiszen nemcsak megnyertünk egy tornát 18 év után, hanem a siker mély hullámvölgyből terelt minket újra a jó útra. Hatalmas élmény volt részese lenni annak, annak, hogy mind egyénileg, mind csapatként a hamvaikból feltámadva megalapozták a srácok a máig tartó erős egységünket. Hálás vagyok a sorsnak és a fiúknak, hogy három világverseny döntőjében is hazai közönség előtt szerepelhettünk, és talán nem meglepő, ha a 2020-as Eb-győzelem utáni a Duna Arénabeli fürdést mondanám a munkám és talán életem legszebb pillanatának. Ezt az élményt még megfejelte, hogy az Eb-nek nem csak stábtagként voltam résztvevője, hanem korábbi főtitkárunknak, Kollár Edinának köszönhetően az operatív szervezésben is volt némi munkám, így két szerepkörben járulhattam hozzá a január 26-ai örökre emlékezetes sikerhez.
 

Egy csapatmenedzsernek lehet-e kedvenc játékosa a csapatból, s ha van, ki az/kik azok?
 
T. O.: Érdekes szituáció, amibe kerültem azáltal, hogy én még a csapat legtöbb játékosával játszottam együtt a válogatottban. Évek óta tartó szoros barátságok alakultak ki az együtt töltött évek alatt. Akikkel pedig kevesebbet dolgoztam együtt sportolóként, remélem, hogy koordinátorként egy jó munkakapcsolat alakult.
 
T. SZ.: Szerintem stábtagként senkinek nem lehet kedvence, még akkor sem, ha van olyan játékos, akivel magánemberként szorosabb a viszonya. De ha egy nevet mégis szeretnél hallani, akkor Kis Gábort említem... A legjobban azt sajnálom, hogy vele nem dolgozhattam együtt.
 
Mi az a tokiói eredmény, amelyért bármiféle fogadalomba bocsátkoznátok? S ha van, mi lenne ez a fogadalom?
 
T. O.: Sosem szerettem fogadalomba vagy jóslatokba bocsátkozni, így ezt most sem tenném.
Kívánom a csapatnak, hogy érjen be az a rengeteg munka, amit beletettek és ennek megfelelően szép eredményt érjenek el. És természetesem van szabad kéz, ergo, ha bármit hozzá akartok tenni, szabad a pálya... Köszönöm Attilának és a csapatnak a bizalmat. Remélem, hogy nem csak játékosként, de a stáb tagjaként is tudom segíteni a csapatot. Érdekes és nagyon megtisztelő a válogatott mellett dolgozni. Remélem, elégedettek a munkámmal. 
 

T. SZ.: Természetesen az első helyért utazunk, s azért bármit vállalnék. Van is egy személyes fogadalmam... Ha úgy alakítják a srácok, akkor egy olimpia utáni interjúban szívesen elmondom, hogy mi az.