A tokiói olimpia szellemében újabb sorozat indul a Magyar Vízilabda Szövetség kommunikációs felületein.

Fotó: Retro Rádió

A sportágunk olimpiai történetének érdekességeit részletező Facebook-sorozatunk, valamint az origo.hu oldalon a női válogatottunk tagjait bemutató interjúfüzér után közismert személyiségek vallanak a vízilabdához fűződő viszonyukról.

Lovász László televíziós és rádiós műsorvezető, producer, akit jelenleg a Retro Rádió reggeli műsorában hallhatunk hétköznaponként. Hajnali 4-kor kel, nem sokkal korábban, mint egy élsportoló, de amondó, hogy további párhuzamot és hasonlóságot nem kell keresni a két életforma között. Sokan a Lakástalkshow műsorvezetőjeként ismerik, azt viszont talán kevesebben tudhatják, hogy két fia is vízilabdázik.

Nemrégiben Instagram-oldalán kedvenc sportolójaként Märcz Tamást, olimpiai bajnokunkat, férfiválogatottunk szövetségi kapitányát nevezte meg.  Ennek apropóján is lett ő az olimpiát felvezető interjúsorozatunk második alanya.

Kicsit meglepődtünk, hogy nem aktív sportolót neveztél meg a bejegyzésedben, mi a háttere a választásnak?
Egyrészt Tamás csapatát, az aranygeneráció válogatottját, az akkori játékosokat nagyon-nagyon kedveltem, másrészt a gyermekeink egy osztályba járnak a suliban, és ennek kapcsán összeismerkedtünk. A szülői értekezleteken mindig nagyokat mókáztunk Tomival, olyannyira, hogy egy idő után már előtte egymásra írtunk, éppen ki megy, anya vagy apa, mert ha apa, akkor megy a másik is. S aztán elkezdtünk összejárni, nagyon megkedveltem, és ez minden bizonnyal viszont is elmondható, de a két család, a feleségek, a gyerekek is jól érzik magukat egymás társaságában, jóbarátok lettünk.

A vízilabda mennyire kerül szóba ezeken a baráti találkozókon?
Kevésbé, hiszen én nem akarom őt a munkájáról kérdezni. Az azért előfordult, hogy a fiaimmal kapcsolatban kikértem a véleményét, tanácsát, mire érdemes vagy kell figyelni, vagy megkértem, ha épp a Szigeten jár, nézzen rájuk.

Mit kell a srácokról tudni?
Mátyás 15, Móric 12, mindketten az UVSE-ben vízilabdáznak.

Miért épp pólóznak?
Mindig is nagyon szerettem a vízilabdát, egy iszonyatosan látványos, nagyon izgalmas és szórakoztató sportnak tartom, mondanom sem kell, hogy én is az olimpiák, a világbajnokságok, Eb-k követése során szerettem bele. Egy végtelenül intelligens és összetett sportnak tartom, egy igazi csapatjátéknak, ahol a „csapat" ugyanolyan fontos szerepet tölt be, mint a „játék". A feleségemnek is teljesen egyértelmű volt ez, az is, hogy a srácoknak muszáj sportolni, az pedig, hogy vízben vannak, csak előnyükre válik. És hát azt gondolom, hogy Magyarországon, jó időben, egy nyári edzőtábor során, a Nemzeti Sportuszodában ott lenni a medencében, nos, ennél nagyobb élmény nem létezhet egy gyerek számára. Ezért választottuk a vízilabdát.

Élőben ráadásul mindig más megvilágításba kerül ez a sport.
Mindig is követtem a vízilabdát, de valóban akkor fogott meg még inkább, amikor elkezdtünk a gyerekek meccseire, edzéseire járni. Addig csak tévében néztem, de a helyszínen sokkal jobban lehet tájékozódni, sokkal jobban lehet látni, mi történik a vízben. Életem egyik nagy élménye volt, amikor a Margitszigeten, a nagymedencében figyelhettem a Millennium Masters csapatát, Tomiékat. Az első sorban ültünk, megszólalt a kezdősípszó, és ezek a férfiak, abból a nagy csapatból, síri csendben, iszonyatos tempóval elkezdtek a labda felé úszni, miközben csak a víz csobogását lehetett hallani - még most is kiráz a hideg. Lenyűgöz az élő vízilabda, hasonlóan nagy élmény volt a tavalyi Európa-bajnokság. A Duna Arénában nem a medence hosszanti lelátójára, hanem a kapu mögé kaptunk jegyet: onnan teljesen más szögből figyelhettük a meccset, azt, hogy hogyan védekezik, hogyan támad, helyezkedik egy-egy csapat. Nagyon nagy élmény volt.

Mennyire vagy hangos szülő a fiaid meccsein?
Nagyon kiabálós vagyok, beleélem magam, és persze iszonyatosan izgulok. Van egy-két vezérszurkoló apuka, akik megadják, mit kell kiabálni, és én követem őket. Most egy ideje nem járhatunk meccsre, de az UVSE Youtube-csatornáján lehet követni a történéseket, amiért hálásak vagyunk az ezt megszervező apukáknak.

Mit vársz Tokiótól?
Hatalmas várakozás van bennem, mint mindig, és nem csak a fiúk, a lányok miatt is. Nem kötelező érvénnyel, de tiszta szívből úgy várom az olimpiát, hogy megint hatalmasak leszünk.