Az aranyérmes férfiválogatottat, valamint az ezüstérmes női válogatottat is elismerték a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség csütörtöki ünnepségén.

Az ELTE Egyetem téri épületében gyűltek össze azok a sportolók – legalábbis azok, akiknek nem volt egyéb elfoglaltságuk -, akik ebben az évben egyetemistaként vagy főiskolásként értek el kiemelkedő sportsikereket. Természetesen a legnagyobb egyetemi sportrendezvény idén a kazanyi Universiade volt, ahol a vízilabdázók parádésan szerepeltek.

De hallgatóként nyert világbajnoki aranyérmet – Barcelonában - Bátori Bence (Eszterházy Károly Főiskola), Decker Ádám (Edutus Főiskola), Gór-Nagy Miklós (Károli Gáspár Református Egyetem) és Vámos Márton (Semmelweis Egyetem) is.

Külön köszöntötték az év egyetemi sportolóit az ünnepségen: Kis Tamás kenust, Biczó Bence úszót, Joó Abigél cselgáncsozót és az Év csapatát, a férfi Universiade vízilabda-válogatottat.

Néhányuk gondolata következik.

Chilkó Márton, a Debrecen játékosa és az egri Eszterházy Károly Főiskola testnevelés szakos hallgatója: “Nekem a mai napig az egyik legnagyobb élményeim a vízilabdás pályafutásom alatt a kazanyi Universiade. Nemcsak azért, mert aranyérmet szereztünk, hanem mert egy olyan közösséggel, olyan edzőkkel és csapattársakkal készülhettem, ami egész életemre meghatározó élményt nyújt. Emellett az is fontos, hogy az aranyéremmel megfeleltünk azoknak az elvásároknak, amely render fennáll egy magyar vízilabdacsapattal szemben. Ez a mindennapokra is pozitív hatással van, és a klub, valamint a főiskola is profitál belőle. Most, hogy már Debrecenben játszom, ebben a félévben passzívon vagyok az egri főiskolán, a következő félévet viszont már egyéni tantervvel aktívan szeretném tölteni. Ezzel együtt a vízilabdára szeretnék koncentrálni leginkább.”

Vincze Balázs, az aranyérmes válogatott szövetségi kapitánya: “Egyáltalán nem volt könnyű menet az Universiade. A felkészülés során is voltak buktatók, amiket akkor még nem tudtunk, hogy sikereresen veszünk. Azok a játékosok, akiket cseréltünk különböző okok miatt, azt lehet mondani, hogy a legjobb választások voltak. Remek csapatemberekként beépültek, még ha a felkészülés szempontjából le is voltak maradva. Akkor, amikor ennek látszódnia kellett, nem látszódott egyáltalán. Két dolognak köszönhető ez: ők megfelelő módon készültek a hátralévő időben, a másik pedig, hogy azok, akik a felkészülést korábban is elkezdték a terhet, ami ebből adódott, elviselték, átvállalták” – így a Szeged edzőjeként is dolgozó mester, akit arról is kérdeztünk, egy élsportolónak mennyire van ideje, szüksége jó értelemben véve “élni”.

“Nem szabad leragadni az életnek, az országnak, a világnak, a fiatalságnak egy bizonyos területén. Minél több információt, élményt szív magába egy fiatal, annál többé válik. Minél több nyelvet beszél, annál többet ér, ahány ismerete van a tudományok, a kultúra terén, annál több lehetősége less az életének egy következő szakaszában. Örülni kell, ha a versenyzők minél jobban kitekintenek a világra. Ennek egy része a tanulás, amely többé tesz egy embert. Látványos ez az eredményekben is: gyengébbek voltak a felnőtt válogatott eredményei is akkor, amikor a csapatban kevesebb főiskolás vagy egyetemi hallgató volt.”

Halek Márton, a Debrecen játékosa és a Debreceni Egyetem sportszervező szakos hallgatója: “Nagyon tetszett az egész ünnepség, méltó volt a Universiade üzenetéhez. Bár budapesti vagyok, Debrecenben játszom, így az érmet is levittem magammal, a szobámban látható helyre került. Ha a közösségi oldalon böngészek a fotók, információk közt, ma is látom az ottani élményeinkről a beszámolókat, és még manapság is gratulálnak a győzelemhez. Sok nehéz mérkőzést játszottunk az Universiadén, de a vízilabda már csak ilyen. Minden világversenyen meg kell küzdeni az aranyéremért, még akkor is, ha erős egy csapat.”

Pócsi Bianka, az Eger játékosa és az Eszterházy Károly Főiskola pszichológia szakos hallgatója: “Megtiszteltetés volt a mai ünnepség, csak annyiban volt kicsit kellemetlen, hogy ne lehettek itt sokan a csapatból. A héten rendezik az Euroliga-selejtezőt, így sokan elutaztak Olaszországba vagy Angliába a csapatukkal. Jó volt újra emlékezni az Universiadéra, nem mintha a mindennapokban ez ne fordulna elő. Ahogy a képeket vagy az érmet nézegeti az ember, eszébe jutnak az élmények. Tartjuk a kapcsolatot egymással, sokat beszélgetünk, elvégre ez egy fordulópont, egy mérföldkő volt az életünkben. Büszkék vagyunk rá, hogy Magyarországnak hoztunk haza egy érmet, és bízom benne, hogy kétév múlva ez fényesebb lehet.”

Még egyszer, emlékeztetőül azok névsora, akikre büszkék vagyunk:

Az aranyérmes férfiválogatott: Barabás Botond (Budapesti Gazdasági Főiskola), Bisztritsányi Dávid (Eszterházy Károly Főiskola), Chilkó Márton (Eszterházy Károly Főiskola), Erdélyi Balázs (University of the Pacific), Halek Márton (Debreceni Egyetem), Juhász Zsolt (Szegedi Tudományegyetem), Korényi Balázs (Semmelweis Egyetem), Kovács Gábor (Eszterházy Károly Főiskola), Mezei Tamás (Eszterházy Károly Főiskola), Somogyi Balázs (Szegedi Tudományegyetem), Szentesi Ádám (Semmelweis Egyetem), Tóth Márton (Szegedi Tudományegyetem). Szövetségi kapitány: Vincze Balázs

Az ezüstérmes női válogatott: Árkosy Lilla (Szegedi Tudományegyetem), Csabai Dóra (Kodolányi János Főiskola), Dalmády Petra, Dalmády Szandra (mindkettő Szegedi Tudománegyetem), Gangl Edina (Eszterházy Károly Főiskola), Gémes Anett Alexa (Szegedi Tudományegyetem), Gundl Diána (Szegedi Tudoményegyetem), Hevesi Anita (Edutus Főiskola), Kisteleki Hanna Anna (Budapesti Gazdasági Főiskola), Kocsis Laura (California Baptist University), Pócsi Bianka (Károli Gáspár Református Egyetem), Somhegyi Noémi (Eszterházy Károly Főiskola), Zajácz Hanna (Eszterházy Károly Főiskola). Szövetségi kapitány: Kelemen Attila