Három területen is próbálja tapasztalatát átadni olimpiai bajnokunk, akinek megnövekedtek a feladatai. Székely Bulcsú ennek nagyon örül: Budaörsön, a fővárosban és Cegléden is „építkezik”.

Nemrég számoltunk be arról, hogy Székely Bulcsú tagja lett az új uszoda felépülése okán új lendületet is kapó Ceglédi VSE elnökségének. Csucsu rögvest jelezte, nem adta fel a KSI-t, továbbra is nevelőegyesületében dolgozik a ceglédi vállalás mellett. Hogy teljesen képben legyünk, mit is csinál Sydney olimpiai bajnoka, kis beszélgetésre hívtuk.

Hogy is néz most ki egy napod?
Általában kora reggel kimegyek Budaörsre, a helyi uszodának és sportcsarnoknak lettem nemrég a létesítmény-vezetője. Többé-kevésbé délutánig, néha estig ott is vagyok, majd igyekszem elmenni a Szigetre, Horváth Jani és Keszthelyi Tibi barátaimhoz, a KSI-hez.

A budaörsi egy új szál az életedben, igaz?
Körülöttem most szinte minden új. Megpályáztam a feladatot, és abban, hogy végül megkaptam a lehetőséget, nagy szerepe van Dala Tamásnak, aki sok segítséget és szakmai tanácsot adott az elmúlt időszakban. És persze van egy nagyon jó csapat Budaörsön, akik segítenek a mindennapokban. Még ismerkedem a rendszerrel, figyelem, mi az, ami optimálisan működik, és mi az, amin lehetne változtatni, hol kell és lehet hosszú távú tervekkel jelentkezni, de összességében nagyon pozitívak az első benyomások.

Székely Bulcsú: kell 1-2 év, míg letisztulnak a kérdések és válaszok

Van potenciál a létesítményben?
Igen, nagyon nagy. Pár éves a csarnok és az uszoda, elég nagyok a lakossági igények és a város elvárása. Korábbi munkahelyem, a Sportmax 2 piaci alapú üzemeltetésként működött, Budaörsön viszont egy önkormányzati cég az üzemeltető, ez is különbség. Nagyszerű, tenni akaró vezetők vesznek körül, akikre támaszkodhatok nap mint nap. Nagyon tetszik a városvezetés hozzáállása a sporthoz és a létesítmény jövőjével kapcsolatban is. Azon vagyok, hogy pár év múlva, ha visszanéznek a kinevezésemre, akkor azt mondhassák, hibátlan döntést hoztak.

A Sportmax azért gondolom, a szívedhez nőtt, hiszen a hegyvidéki uszoda és csarnok felépülésének kezdete óta jelen voltál a kerületben.
Igen, a kivitelezés utolsó fázisában kapcsolódtam be. 2012 szeptemberében aztán lejárt az üzemeltetési szerződése a Sportmax Kft.-nek, az önkormányzat által kiírt pályázatot az önkormányzat egyik cége nyerte meg. Lett volna lehetőségem maradni, de egyéb elfoglaltságaim miatt nem mertem bevállalni azt a megnövekedett feladat-mennyiséget, ami ezzel együtt járt volna. Fél évig tanácsadóként még maradtam, idővel, amikor már szakmailag kiegyensúlyozottan működött az uszoda és minden folyamat olajozottan ment, kiléptem a rendszerből, ez is volt a megállapodásunk. Szívesen gondolok vissza erre az időszakra, hiszen Vári Attilával közösen indítottunk el itt a Hegyvidéken egy vízilabda-iskolát, amely közel 120 gyereket vont be a sportágba. Ezt a felépítményt az Ybl csapata át is vette, a mai napig ez jelenti az utánpótlás-bázisát. Imádok itt elmenni, benézni az uszodába, fantasztikus érzés, hogy az, amit Attilával ketten felépítettünk, annak ma is sok száz gyerek az élvezője, nagyon sok sportágban. Mellesleg bárhová megyek, jó néhány játékost látok, aki nálunk kezdte a vízilabdát. A célunkat, hogy megszerettessük ezt a csodálatos játékot a gyerekekkel, elértük.

A KSI-nek is ez a célja, lényegében.
Nekem a legfontosabb célom, hogy Szívós Pista bácsi tapasztalataiból merítsek és tanuljak. Amit ő az elmúlt évtizedekben sportvezetőként letett az asztalra a Fradiban, a KSI-ben, a Vízilabda Szövetségben és még sorolhatnám, az példaértékű. Szeretném azokat a fortélyokat, megoldásokat megtanulni Pista bácsitól, amik neki természetesek, másoknak viszont nem egyértelműek, megkockáztatom, megoldhatatlanok. Tankönyvekből nem lehet ezeket ellesni. Mindennap hálás vagyok neki és a KSI családnak, hogy erre lehetőségem van. A Sportiskola azért egy gyöngyszem, nemcsak a vízilabdában, hanem a magyar sportban is, mert az idők bárhogy változnak, soha nem volt olyan pillanat, amikor a szakmai érdekeket háttérbe szorította a gazdasági érdek. Mikor Horváth Jani barátommal két éve leültem beszélgetni a klubról, akkor a kötődésem mellett ez volt az egyik fő érv, hogy gondolkodás nélkül újra beálltam ebbe a csapatba. Olyan magas színvonalon dolgozik a szakosztály és a klub, ami nekem nagyon szimpatikus, motiváló. Mindezek mellett még nem elhanyagolható az sem, hogy azt a rengeteg dolgot, amit itt kaptam, kaptunk, végre kis részletekben vissza lehet adni ennek az egyesületnek.

Annak idején támogattad, hogy induljon el az ob I.-ben a csapat? Nem volt ugyanis ez annyira egyértelmű kérdés.
Maximálisan. Amikor mi 15-16 évesek voltunk, akkor jutott fel a KSI az ob I.-be, és mi voltunk az első csapat, amelyik hosszú ideig bent is tudott maradni. Nagyon sokat tanultunk abból, hogy fiatalként végigjátszottuk az ob I.-et, a korosztályos bajnokságokat. Abból a generációból ma sokak nevét lehet a márványtáblán olvasni. Most is mindenki attól félt, hogy pofozógép leszünk, de már most 9 pontja van a Csapatunknak az idei bajnokságban. Ezzel együtt nincs és nem is volt olyan pillanat, amikor azt mondanánk, hogy a fő célunk a bennmaradás. Azért edzünk és játszunk, hogy a gyerekek tapasztalatot szerezzenek és tanuljanak világklasszis ellenfelektől, játékosoktól. Ezt nem írja felül semmi. És ne feledjük, van néhány olyan játékos a mai felnőtt keretben, akik nem biztos, hogy szem előtt lettek volna, ha maradunk a második vonalban. Így viszont meggyőződésem, sok idén nálunk játszó játékos szerepel majd az elkövetkezendőkben az ob I. meghatározó csapataiban.

Benne volt a pakliban, hogy játszani fogsz még?
Eleinte Pista bácsi és Jani is azt mondta, ez nagyon fontos és hasznos lenne a gyerekeknek. Ha őszinte akarok lenni, később rájöttem, nekem is az. Sokat kapok az edzéseken a srácoktól, az edzői stábtól. Olyan üde színfolt ebben a világban a fiataloké, amibe jó néha belekóstolni. Nem a problémákról, nem a pénzről, nem a következő fizetésről beszélnek. Kicsit visszafiatalodik az ember, és néha jó mosolyogni azon, mikről is beszélnek az edzések előtt, után, olykor közben is:)

Fontos volt, hogy pályafutásod befejezése után benne maradj a pólóban? Vannak, akik kijönnek a vízből, és többé nem is akarnak vizesek lenni…
Mindig tudtam, hogy soha nem akarok a sporttól eltávolodni. Mikor a Sportmaxban elkezdtünk dolgozni, akkor úgy véltem, nem feltétlen az élsport mellett maradok, viszont egy idő után elkezdett hiányozni, ráadásul maga a vízilabda, napi szinten is. Ez az éhség egy-két év után jelentkezett nálam. Hála Istennek, a KSI-ben tudom csillapítani ezt, és ez nagyon jó érzés. Egészen más, amikor motiváltan, tele célokkal tenni akarsz, azzal szemben, mint amikor az ember „dolgozni” megy az uszodában. Hát bennem most tomból a tenni akarás!

Magasabb szinten is foglalkoztatna az edzősködés?
Ha öt éve kérdezted volna ezt, akkor azt mondtam, volna, nem. Most viszont nemhogy nem merem ezt mondani, hanem olykor kifejezetten foglalkoztat a téma.

Miért változott meg a hozzáállás?
Nem tudom, talán az idő a magyarázat. Kell egy kis idő, mire leülepedik az emberben néhány esemény, ami történt vele, legyen az sport, család vagy bármi, ami hatással volt rá. Az egy jó visszacsatolás, amikor volt tanítványoktól vagy azok szüleitől kapsz egy telefont és hálásak amiatt, amit adtál nekik. Amikor látsz az uszodában arcokat, akikkel te ismertetted meg a vízilabdát és itt ragadtak. Korábban, az utánpótlás-válogatottnál eltöltött időszakban megismert játékosok még a mai napig felhívnak, kikérik a véleményemet erről-arról. Azt hiszem, ezek mind formálják az embert és a hozzáállását ebben a témakörben. Letisztult bennem sok kérdés, és legalább annyi válasz is. Kapkodni persze nem akarok és nem is fogok, ráadásul most vannak olyan fontos feladatok körülöttem, amik mellett mást felelősségteljesen bevállalni nem szabad. Azt gondolom, most azzal foglalkozom, amivel szeretek és amikben örömömet lelem.

Mennyire nagy kihívás a ceglédi feladat? Mindig nagy kérdés, egy már felépített rendszerben könnyebb dolgozni, vagy magát a rendszert kiépíteni.
Egy új stratégia és struktúra felépítésének elején nagy energiákra van szükség, de optimálisan ezért úgy épül majd fel, ahogyan te szeretnéd. A ceglédi rendszer már áll, azt kell megismerni, átlátni, felmérni, mi az, ami jól és rosszul vagy egyáltalán nem működik. Ez egy lassabb folyamat, de minden azon múlik, hogy a rendszerben dolgozók és az azt körülvevő emberek célja megegyezik-e a tiéddel. Azt látom, hogy Cegléden nagyon eltökélt elhatározás van arra, hogy a helyi vízlabda visszanyerje azt a fényét, ami a múltban jellemezte. Az én fő feladatom az lesz, hogy minél szélesebb körben megszerettessem a játékot a városban és környékén élőkkel, segítsek feltölteni az utánpótlás szakágat gyerekekkel, valamint a szakmai munkát véleményezzem, ha kell javítsam és jó irányba tereljem. Szép feladat. Hála az égnek, itt is úgy tapasztaltam, tenni akaró emberek ülnek a vezetésben, tele célokkal, elszántsággal. Az sem elhanyagolható, hogy Dr. Beck Györgytől folyamatosan lehet tanulni. Bízom benne, az új uszoda átadásával egy új és minden korábbinál fényesebb időszak kezdődik a ceglédi vízilabda életében.