Miként beszámoltunk róla, a Magyar Vízilabda Szövetség Ellenőri Bizottságának elnöke 2021 január 1-től Székely Zoltán, aki Subasitz Mihálytól vette át a stafétabotot. Az új vezetőt aligha kell bemutatni az uszodák világában, s nem csak azért, mert ellenőrként (is) jelen van a mérkőzéseken, hiszen hosszú évek óta markáns, mondhatni megkerülhetetlen alakja a sportágnak. Mégis, az illendőség kedvéért tolmácsolásában néhány fontos dátum és adat a sportágban betöltött szerepéről:

– 1960-ban léptem be a Hajós Alfréd Uszoda kapuján
– 1968-ig úsztam, 1968-tól vízilabdáztam
– 1971-től az Újpesti Dózsa OB I-es csapatának lettem a játékosa
– 1978-ban játszottam egy évet az Eger OB I-es csapatában
– 1979-ben a Honvéd OB I-es csapatban játszottam
– 1976-ban tagja voltam az olimpiai válogatott keretnek
– 1980-ban a Testnevelési Főiskola hallgatója lettem
– 1981-ben részt vettem a Los Angelesben megrendezett Világkupán
– 1985 végén fejeztem be az aktív játékos pályafutásomat
– 1985-ben megkaptam a TF Szakedzői diplomát
– 1986-tól a Magyar Vízilabda Szövetség játékvezetőjeként tevékenykedtem
– 2004-ben a Játékvezető Bizottság Elnöke lettem
– 2009-ben a szabályban rögzített 55 éves korhatár okán az aktív játékvezetői pályafutásmnak vége lett, azóta ellenőrként tevékenykedtem

„Szárazon” így néz ki a lista, de nézzük, Székely Zoltán miként tekint a jövőbe. Merthogy mondani sem kell, mint mindig, a rá várok feladatot maximális lelkesedéssel igyekszik megoldani: „Tekintettel arra, hogy egész életemben csapatban gondolkodtam, csapatban voltam, ebben az új pozícióban sem egyedül szeretnék díszelegni, sokkal inkább a közös gondolkodásban, megvalósításban hiszek. Nem mellesleg nem idegen a feladat, hiszen korábban, például anno a Játékvezetői Bizottság vezetőjeként is együtt dolgoztam a különböző társbizottságokkal. Hiszek a jó koordinációban, abban, hogy sikerült mindenkivel elfogadtatni, hogy miként a vízben csapatok vannak, úgy a parton is, avagy a zsűri, a játékvezetők és az ellenőrök közösen kell dolgozzanak. Félreértés ne essék, viták mindig lesznek, sőt kellenek, hogy legyenek, de azokat ész érvekkel fel lehet, sőt fel kell őket oldani.”

Székely Zoltán természetesen a bizottság vezetése mellett továbbra is ott lesz a mérkőzéseken ellenőrként, igyekszik jó példával szolgálni a sportágat. Mint a rá jellemző humorral említette: „Ne szépítsük, az ellenőri munka egy lefelé menő ágat jelképez, és ebből én sem vagyok kivétel – más kérdés, hiába leszek 68, ebből semmit sem érzek… Az ellenőrök helyzete ilyen tekintetben sem feltétlen rózsás, ugyanakkor ezen meg lehet próbálni változtatni, mondjuk úgy, még több életet belevinni. Gondolok itt elsősorban sokkal több kommunikációra, generációs problémák áthidalására, támogatásra, és adott esetben képzésekre is. Természetesen ezeken felül is akad még tennivaló, de a legfontosabb, hogy visszaállítsuk az ellenőri munka kissé megkopott tekintélyét. Ennek elérésben az edzőkre is számítok, hiszen nekik rendkívül fejlett a kritikai észrevételük, ami, ha jobban bevonjuk őket a rendszerbe, ha lehetőséget kapnak a bizonyításra közöttünk, jól is jöhet... És nem beszéltem még arról, hogy a fiatal játékvezetők mentorálásában is részt tudunk venni. Szumma-szummárum, lényeg tehát a csapatmunka!”