Év végi írásunkban összefoglaljuk válogatottjaink idei szereplését. Természetesen az alábbi írás döntő hányada a januári Európa-bajnokságra tekint vissza. Férfiválogatottunk 21 év után ismét Európa-bajnok lett, összességében hatodik alkalommal ért a csúcsra, 1958 után először hazai környezetben. Megvan az olimpiai kvóta is, de ebben az évben még nem tudtunk élni ennek lehetőségével.

Fotó: Kovács Anikó/MVLSZ

„Nyilván őt senkinek sem kell bemutatni, visszatérése óta többször is velünk volt, pontosan tudjuk, mire képes, több poszton is bevethető, rutinos játékos. Az utazás előtti edzésen pici sérülése jelentkezett, és ugyan tudott volna játszani, de nem rizikóztunk, az orvosi stábbal közösen úgy döntöttünk, elővigyázatosságból nem játszatjuk. Az Európa-bajnokságon azonban már teljes erővel küzd majd a medencében."

Märcz Tamás szövetségi kapitány Hosnyánszky Norbertről beszélt ilyetén január 7-én, miután kijelölte a budapesti Európa-bajnokságon részt vevő magyar válogatott 13 fős keretét. Arról a Hosnyánszky Norbertről, aki aztán 11 hónappal később, 2020 decemberében a kapitány jelölése alapján az év vízilabdázója lett.

Nem kérdés, hogy ezt a címet a jó és kiegyensúlyozott játéka mellett egyszerűen annak (is) köszönhette, hogy ott volt ebben a keretben, és jelen van a magyar válogatottban. Abban a CSAPATBAN, amelyben rettentő fontos szerep hárult rá rutinja, higgadtsága, személyisége és vezérszerepe révén.

No, de mit is ért el ez a CSAPAT? Nos, 1999 után Európa-bajnoki címet szerzett, Eb-döntőbe jutásával pedig kiharcolta a tokiói olimpiai részvételt. Budapesten. A Duna Arénában. Telt ház előtt. 2020-ban.

„Az elmúlt egy-két esztendőben fizikálisan és tudás szinten is felerősödtünk az élmezőnyhöz, mindezt az Európa-bajnokságon szeretnénk igazolni. Nagyon kompakt, ütőképes a csapatunk, de még egyéni és csapatszinten is vannak előrelépési lehetőségeink."

Fotó: Kovács Anikó/MVLSZ

A kapitány ezzel az alapgondolattal vezette fel az Európa-bajnokságot, szintén abban az interjúban, amit a 13 fős keret kijelölésekor adott. Nagy Ádám és Sedlmayer Tamás lehetett szomorú a névsor kihirdetésekor, ők ketten maradtak ki abból a csapatból, amely azt megelőzően készült az Eb-re. A kapitány nem volt könnyű helyzetben, hiszen sok jó teljesítmény akadt, végül strukturális szempontokat is figyelembe vett a döntésekor.

A sok jó teljesítménynek Cuneóban (is) tanúja lehetett a szakmai stáb, a magyar válogatott ugyanis egy olaszországi tornával hangolt a budapesti Európa-bajnokságra - ez volt az a torna, amit elővigyázatosságból hagyott ki Hosnyánszky Norbert. A közvetlen Eb-felkészülés során, amely december 17-én kezdődött, midőn a csapat - még a később a szűkítés áldozatául esett Kardos Gergellyel és Német Tonival a soraiban - beköltözött egy budapesti szállodába és elkezdte az edzéseket, csak ez a három edzőmeccs szerepelt a programban.

De nem akármilyen ellenfelekkel találkoztunk Olaszországban.

Január 3-án az Egyesült Államokkal „nyitottuk" 2020-at és 15-10-es győzelemmel jelentkeztünk, Varga Dénes és Manhercz Krisztián is 4-4 alkalommal köszönt be. Másnap a görögöket imponáló játékkal vertük 10-5-re (Varga Dénes nélkül), majd jött a házigazda olaszok elleni 14-14, ahol a Vámos-Varga-Zalánki trió triplázott.

Megnyertük a tornát.

S bár, ha egy főpróba ennyire jól sikerül, a babonások elkezdenek aggódni, mi nem kezdtünk, sokkal inkább bizakodni igyekeztünk.

Azért álljunk meg egy szóra, mielőtt visszatekintünk az Eb történéseire. Senki sem gondolta 2020 januárjában, hogy a budapesti Európa-bajnokság lesz az egyetlen érdemi hazai sportesemény az évben, ráadásul telt ház előtt. Rettentő mázlista volt sportágunk, hiszen a vizes diszciplínák közül egyedüliként tudta megrendezni az Európa-bajnokságot ebben az évben, az úszók, műúszók, hosszútávúszók és műugrók - szintén budapesti - Eb-je 2021-re tolódott.

Világbajnoki negyedik férfiválogatottunk abban a tudatban kezdte az Eb-t, hogy akár még egy negyedik hellyel is megszerezheti az egyetlen kiosztandó olimpiai kvótát, amennyiben a világligagyőztes Szerbia, a világbajnok Olaszország, valamint a vb-ezüstérmes Spanyolország mögött végez közvetlenül.

A célpont természetesen nem a negyedik hely volt, sosem az egy magyar válogatott esetében.

Fotó: Kovács Anikó/MVLSZ

Először a csoportelsőség megszerzése volt a cél, hogy elkerüljük a nyolc között Szerbiát, merthogy egy esetleges második hely könnyen ezt eredményezte volna. Törökország laza legyőzése után (igaz, egy 4-4-es első negyeddel kezdtünk, a vége 19-5) jött a spanyolok elleni szuperrangadó, ez volt a csoport döntő ütközete, legalábbis előzőleg azt gondoltuk, hogy ez lesz. Talán a spanyoloknak állt a zászló a végén, de aztán mégis sikerült döntetlenre menteni a találkozót a nagyot játszó Zalánki Gergő góljával. Mindez azt jelentette, hogy nem dőlt el az Eb első szakaszának alapkérdése.

A zárókörben minimum 20 góllal kellett legyőzni Máltát az üdvösséghez, a csoportelsőséghez, hogy jobb gólaránnyal a nyolc közé kerüljünk, és minden egy picit könnyebb legyen. A vége 26-0, ide. Furcsa egy eredmény, nem is biztos, hogy Eb-re való, mindenesetre a csapat bizonyította, hogy téthelyzetben képes megoldani az elébe kerülő aktuális feladatot, ráadásul a tornát kissé fásultan kezdő Nagy Viktor is kapott egy önbizalomlöketet a „shutout" után.

A szívós oroszok jutottak így ellenfélül és 14-10-es legyőzésük után jött az első igazán nagy falat, a világbajnok olaszokat legyőző Montenegró, ráadásul olyannyira nagy falat lett ez, hogy kiderült, ez a meccs döntött az olimpiai kvótáról. Spanyolország ugyanis Szerbia negyeddöntős legyőzése után (büntetőket követően) megverte a kvóta nélküli horvátokat is az első elődöntőben, így számunkra már a döntőbe jutás is elegendő volt az olimpiai szereplés kivívásához. A négygólos Varga Dénes és a remekül védő Nagy Viktor vezérletével 10-8 lett a vége, így elkezdhettük nézegetni a tokiói repülőjegyek kínálatát - legalábbis akkor még ez logikus lépésnek tűnt. 

Telt ház, 6600 néző előtt jöhetett az Európa-bajnoki döntő, amelynek tétje egyik oldalon sem volt csekély. A mieink 21 év után, hazai pályán nyerhettek Eb-t (amire legutóbb 1958-ban volt példa), a spanyolok viszont két elvesztett döntő (a barcelonai Eb és a kvangdzsui vb) után igyekeztek ezúttal a győztesek oldalára kerülni. A vízilabda minden szépségét megmutatta a végletekig kiélezett finálé, amelynek végén a legkisebb fiú lett a hős: a csapat legfiatalabb tagja, a meccsen jól védő Nagy Viktor helyét az ötödik büntetőpárbaj előtt átvevő Vogel Soma, aki megfogta Alvaro Granados büntetőjét, a párbaj 10. lövését.

A Duna Aréna „felrobbant", kezdődhetett az ünneplés: Märcz Tamás 1999-ben játékosként, ezúttal szövetségi kapitányként ért Európa tetejére. Ez Ivády Sándornak (1931, 1934, majd 1938), valamint Gyarmati Dezsőnek (1954, majd 1974 és 1977) sikerült csupán korábban, míg Faragó Tamás a női válogatottal ért csúcsra Európa-bajnok játékosként.

„Az ilyen pillanatokért dolgozunk a stábbal. A kluboknál pedig azért tesznek sokat, hogy ezek a játékosok egyre jobbak legyenek. Az elmúlt időszakban több fiatal is beért a nemzetközi mezőnybe, és ők, kiegészülve a klasszisainkkal egy olyan elegyet alkotnak, amely minden válogatott ellen ütőképes lehet. Azt gondolom, ezt az elmúlt pár évben nem mondhattuk el. Azt követően, hogy 2017-ben világbajnoki, 2018-ban pedig világliga-döntőt veszített el a gárda itthon, most valamit vissza tudtak adni a közönségnek. Jó úton vagyunk, de nem kényelmesedhetünk el. Látjuk azt, miben kell még fejlődnünk ahhoz, hogy ne csak esélyesként, hanem nagy esélyesként menjünk ki az olimpiára, és ott valami nagyot tudjunk alkotni. Fantasztikus dolog látni a szemekben a csillogást. A két olimpiai bajnokunk, Varga Dénes és Hosnyánszky Norbert éremkollekciójából csak ez hiányzott, a fiataloknak pedig egy hatalmas lökést adhat a karrierjükben" - fogalmazott - szintén csillogó szemmel - Märcz Tamás szövetségi kapitány a katartikus döntőt követően.

Fotó: Kovács Anikó/MVLSZ

„Az elmúlt két hétben mintha álmodtunk volna. Egy ilyen sikert Budapesten, a saját közönségünk előtt elérni olyasvalami, amit nem lehet szavakkal kifejezni" - ezt már Varga Dénes, a torna méltán legjobb játékosának választott klasszisunk mondta, s így utólag 2020-ra visszagondolva sokszor valóban álomnak tűnik ez a kontinenstorna.

Az év ugyanis ezt követően már csak egyetlen válogatott mérkőzést hozott férficsapatunk számára. Február 11-én Franciaországban szerepeltünk világliga-mérkőzésen, és némiképp váratlan, 15-10-es vereséget szenvedtünk, igaz, az Eb-aranyérmes csapatból csak Vogel Soma, Manhercz Krisztián, Erdélyi Balázs, Pohl Zoltán, Mezei Tamás és Jansik Szilárd volt ott a limoges-i medencében. Ez a vereség egyébként azt jelentette, hogy a mieink másodikként zártak a csoportban, így Olaszországgal találkoznak a világliga negyeddöntőjében. (2020 végén az is eldőlt, hogy ezt a mérkőzést és a sorozat folytatását is Debrecenben rendezik 2021 januárjában.)

Szóval a február 11-i meccs után húznunk kellett egy vonalat. A koronavírus-járvány miatt életünk megváltozott, átalakult, a világnak alkalmazkodnia kellett és reagálnia a súlyos helyzetre. Legtöbbször az „elhalasztva" szóval találkoztunk ezután, és sajnos ezt biggyesztették a tokiói olimpia mellé is.

A férfiválogatott egy augusztusi rövid összetartást követően csak december közepén találkozott ismét egymással, bő, 27 fős keretet hívott össze Märcz Tamás, benne újoncokkal, így Baksa Benedekkel, Sánta Dániellel, Konarik Ákossal és Vigvári Vendellel. A csapat hasznos edzőmeccseket vívott a szintén potenciális meghívottakkal bíró juniorválogatottal.
S hogy mit hozhat 2021?

Az illetékesek szerint olimpiát biztosan.

A magyar férfiválogatott pedig ott van a mezőnyben.

Az olimpia férfi vízilabdatornájának döntőjét 2021. augusztus 9-én rendezik.