Kerek születésnapja alkalmából köszöntjük Csapó Gábort, méghozzá korábbi nyilatkozataiból csokrot gyűjtve. Szó esik a vízilabda lényegéről, a meccsek fontosságáról, Benedek Tiborról, gasztronómiáról, az 1972-es olimpia hiányáról és a labdarúgásról is.

Fotó: MTI/archív

CSAPÓ GÁBOR...

... a mérkőzések fontosságáról, és arról, hol fejlődhet leginkább egy (fiatal játékos):

„Minden idők egyik legjobb edzője azt mondta, hét úszóedzés ér fel egy kétkapussal, hét kétkapus edzés ér fel egy első osztályú mérkőzéssel, és hét első osztályú meccs jelent egyetlen válogatott összecsapást. Ez a gondolatmenet megtámadhatatlan."

(Utanpotlassport.hu, 2019. október 30.)

... a legnagyobb (szerelmi) csalódásról:

„Nekem a legnagyobb szerelmi csalódás 66-ból való. Lent voltunk Tatán edzőtáborban, és én tényleg nagyon jól fociztam. Szóval aki velem volt a Toldyban, az nyert, aki velem volt az uszodában, az nyert, abból indultam ki, hogy nálam jobb futballista nincs. Aztán élőben láttam az Albert, Varga, Göröcs hármast futballozni, és komolyan kóvályogtam két napig Tatán, mert rádöbbentem, hogy én nem tudok focizni."

(NSO TV, 2017. december 7.)

... arról, mikor is kellene vízilabdameccseket játszani:

„A vízilabda nyári sportág (...), a közénségért létezik. A szurkolók nyáron szeretnék nézni, mert nyári játék. Ez így olyan, mintha Csehországban vagy Szlovákiában júniusban játszanák a jégkorongmeccseket. Nem ezt teszik, pedig volna rá lehetőségük, rendelkeznek annyi fedett csarnokkal. Hogy májustól hónapokon át szünetelnek a korosztályos bajnokságok, az óriási hátrány. Épp az iskolai szünetben volna lehetőségük a gyerekeknek a legtöbb időt eltölteni az uszodában. Májusban hogyan mondjuk a szülőknek, hogy ne vigye el a gyereket két hónapra, mert ilyen meg olyan edzések lesznek? Miért ne vinné el? Aztán az októberi bajnokságra már van, hogy vissza se jönnek."

(utanpotlassport.hu, 2019. október 30.)

... az 1972-es olimpia hiányáról, és Rajki Béla szövetségi kapitány döntéséről:

„Utólag az ember könnyen mondhat nagyot, de életemben nem játszottam olyan jól a magyar bajnokságban, mint 72-ben. Béla bácsi nem vitt ki... Csalódás volt, persze, hogy csalódás. Nem hiszem, hogy szerénytelen volnék, hogyha azt mondom, öt játékosnál jobb voltam a tizenegyből. De ez benne van... Az embernek a pofonok sem ártanak időnként."

(NSO TV, 2017. december 7.)

... a színész pályáról, amelynek szele megcsapta a 80-es évek elején:

„Mi tagadás, jó volt viszontlátni magamat a mozivásznon. A Ki beszél itt szerelemről című Bacsó Péter-film után több szerződésajánlatot is kaptam. Sándor Pál megkeresett, hogy vállaljak feladatot a Déry Tibor Óriás című novellájából készülő tévédarabban, Verebes István egy Hilton-produkcióhoz kívánt szerződtetni, s felléphettem volna színházakban is. De nem vagyok én Bud Spencer, aki a Piedone-filmekért otthagyta a vízilabdát, a világversenyek nagy élményét. Rájöttem, végül is nem a film, a színpad az én világom. Belestem a kulisszák mögé, s ez kielégített."

(Nemzeti Sport, 1982. március 13.)

...arról, kit tartott etalonnak pályatársai közül:

„egy pólós van, akire minden tekintetben felnézek, aki a sportág évtizedek óta uralkodó Maradonája: az olasz Eraldo Pizzo. Ő vezeti szerintem a rangsort, s az ugyancsak olasz Gianni De Magistrisszel, valamint Faragó Tamással mi következünk a sorban."

(Nemzeti Sport, 1982. március 13.)

... a Vasassal elért első BEK-győzelemről és arról, miért nem volt belőle több.

„Nyertünk kilenc bajnokságot, de csak két BEK-et. Ha azt mondom, hogy négyet is nyerhettünk volna, talán keveset is mondok. Akkoriban a klubmérkőzéseket lehetett a legkönnyebben manipulálni, elcsalni. Egy olimpián úgy-ahogy korrektül fújtak, egy vb-n is, de onnantól lefelé már akadtak furcsaságok. Volt olyan BEK-meccsünk Nyugat-Berlinben, ahol két jugoszláv játékvezető fújt, és a zsűri elnöke is jugoszláv volt. Félidőben már ő is elbeszélgetett a két bíróval, hogy fejezzék be azt, amit művelnek. Már neki is sok volt. A harmadik, negyedik negyedet aztán korrekten levezették. A magyar sportdiplomácia akkoriban gyenge volt, de utólag már minden szép, minden így volt jó, ahogy volt".

(vasassc.hu, 2020. április 30.)

... Benedek Tiborról.

„Tibit én vittem le annak idején a KSI-be Königh Gyuri bácsihoz, édesapjával, Benedek Miklóssal sokat beszélgettem a Fészek klubban, ha mondhatok ilyet, én indítottam el a kisgyerek Benedek Tibor pólós pályafutását - idézte fel Csapó Gábor olimpiai bajnok. - És pár hónap múlva Gyuri bácsi azt mondta, hogy ilyen helyes, szorgalmas gyerekkel még életében nem találkozott. Maga Tibor definiálta nagyon helyesen, hogy az ő tehetsége a szorgalma. Az az alázat és szerelem, amit a sportág iránt mutatott, példátlan."

(magyarnemzet.hu, 2020. június 18.)

... gasztronómiáról, főzőtudományáról:

„Amit felszedtem magamra, az a hatéves olaszországi pályafutásomnak köszönhető. Nagyon jóban voltam az olasz vízilabda-válogatott jelenlegi kapitányával, Alessandro Campagnával és családjával. Az ő édesanyja, Amélia remekül főzött, mindenre megtanított. Az olasz ételekben tehát jó vagyok, de a magyaros fogásokban kevésbé. Az ízérzékem jó, így helyre tudok pofozni egy félbehagyott vagy ízetlen halászlevet. (...) Annak ellenére, hogy nem szeretem a paradicsomot, gyorsan megkedveltem az olasz ételeket, míg náluk vízilabdáztam. Ráadásul az olaszok szemlélete, hozzáállása mindig különlegessé tett egy-egy vacsorát. Siracusában és Palermóban éltem, a szicíliaiak számára a legtermészetesebb, hogy „idegeneket" vendégül látnak az asztalnál. Ha meghívtak vacsorára, és jeleztem, meglátogatott egy barátom, örömmel fogadták őt is."

(Így főznek az olimpikonok, 2015)

... az élethez való hozzáállásról.

„Édesanyáméktól azt tanultam, hogy mindenben az iróniát és a humort keressem. A szóbeszéd is csak akkor érdekel, ha van benne humor, ha nincs, akkor az érdektelen, unalmas. Általában az élet napos oldalán álltam, csapattársaimmal fantasztikus generációt alkottunk, és valljuk be, nem nagyon volt olyan játékostársam, akit ne küldtem volna a mennybe - ezt persze sosem vártam vissza tőlük. Megmosolyogtat, amikor csak említés szintjén is negatív hangvételben beszél bárki is erről a korszakról."

(Így főznek az olimpikonok, 2015)