Benedek Tiborról készítettek emlékfilmet olasz kollégáink: a megható összeállítás a Rai Sport munkatársa, Dario Di Gennaro által szerkesztett Waterpolo Channel Youtube-csatornára került fel, és azóta a közösségi oldalakon is fel-feltűnik.

Benedek Tibor 1996-ban igazolt Olaszországba, előbb a Roma játékosa lett, majd 2001-ben a rekordbajnok Pro Reccóhoz igazolt, tevékeny részese volt a gárda legnagyobb sikereinek, már az első, 2004-ig tartó korszakban is. A Honvédban eltöltött három szezon után tért vissza Recco városába 2007-ben, és ott fejezte be játékoskarrierjét 2012-ben.

Nemcsak sportpályafutása tekintetében voltak meghatározóak számára az Olaszországban töltött évek, mint ismert, nagyon megszerette például a helyi gasztronómiát, a film elején erre emlékeznek (a cikk alján megnézhető a videó).

„Itt éppen gyümölcsöt turmixol, itt a narancsokat és a citromokat darabolja, itt pedig azt tanulja, hogyan kell kezelni a fagyasztanivalót" - magyarázza a bemutatott fotókat egy reccói fagylaltozó tulajdonosa (22 másodperctől), aki „Ciao Tibor" felirattal állította fel emlékfalát a cukrászda előtt.

„Tényleg meg akarta tanulni, hogyan kell fagylaltot készíteni. Mindenkivel nagyon jól kijött, mindig vidám és elégedett volt. Nem is tudom, mit mondjak, remek emberről van szó. Minden további nélkül, határozatlan időre, akár egész életére alkalmaztam volna az üzletben" - folytatta, majd elérzékenyülten hozzátette: „Nagyon szerettem őt!".

Benedek Tibor talán legkedvesebb olasz étele a focaccia volt, itthon is nagyon szerette elkészíteni, miután megtanulta, milyen is az igazi.

„Hihetetlen, hogy hajnali fél 4-kor, 4-kor itt volt az üzletben, aztán 10-kor ment edzeni az uszodába" - fogalmaz a videóban (2:05-től) egy pékség tulajdonosa.

„Ő volt az első, aki megérkezett az uszodába, és ő volt az utolsó, aki hazament" - ezt már Federico Lapenna mondja (2:17-től) visszaemlékezésében Benedek Tiborról. „20 éves voltam, amikor Reccóba érkeztem, és nagyon sokat tanultam tőled. Te mutattad meg nekem a helyes utat ahhoz, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. Örökre egy támpont, egy viszonyítási pont maradsz mindenkinek. A nevedre örökre emlékezni fogunk" - teszi hozzá a Reccóval hatszoros bajnok, ötszörös kupagyőztes, kétszeres BL-győztes center.

2:38-nál a kétszeres világbajnok Pietro Figlioli szólal meg, elérzékenyülten beszél Benedek Tiborról: „Köszönöm neked a tanácsokat, és azt, amit mindig mutattál, ahogy viselkedtél minden egyes edzésen. Az elszántságod, az erőd!"

A korszak egyik legjobb vízilabdázója, Alessandro Calcaterra 2:59-nél lánya társaságában beszél egykori csapattársáról:

„Gyönyörű az az örökség, amit itt hagytál, a lehetőségeim szerint megpróbálom a legjobban tisztelni. Próbálok nem csalódást okozni neked, mert pontosan tudom, hogy fentről figyelsz majd minket, a tőlem telhetőt megteszem, megígérem. Küldök egy hatalmas puszit, és egy nap újra találkozunk, hogy egy csomó dolgot meséljünk egymásnak. Ciao, Tibi!"

A film következő képein arról a megemlékezésről és virrasztásról láthatunk felvételeket, amelyet Benedek Tibor halála után tartottak Recco városában.

4:58-nál a legendás olasz játékos és sportvezető, az olimpiai bajnok, 83. évében járó Eraldo Pizzo beszél Benedek Tiborról, egy korai emlékéről:

„Láttam magam előtt egy 17 éves srácot, aki úgy 30 évesnek tűnt mind fejben, mind testben, mindenhogyan. Már akkor megjósoltam, hogy nagy jövő előtt áll. Nem tévedtem..."

A film utolsó megszólalója a Pro Recco jelenlegi elnöke, Maurizio Felugo:

„Ő jobb játékossá tettem, mint amilyen voltam. Ha neki passzoltam a labdát, akkor biztos lehettem benne, hogy nem lesz baj. Mintha a bankba tettem volna. Soha nem felejtem el, hogy mindig azt mondogatta nekem, szeret velem játszani. Ez az egyik legnagyszerűbb dolog, ami sportemberként ért, nagy büszkeséggel tölt el" - fogalmazott a világbajnok, olimpiai ezüstérmes klasszis korábbi csapattársáról.

Benedek Tibor június 18-án, életének 48. évében hunyt el, hosszan tartó betegség után.

A BENU Magyar Kupa döntője előtt pályafutása legszebb pillanataival emlékezünk rá.

A videó lefordításában Muhari Andrea volt a segítségünkre.