A 22 éves Lévai András három, az egy évvel fiatalabb Kósa Balázs két éve tanul és vízilabdázik az Egyesült Államokban. A KSI korábbi játékosai most a járványhelyzet miatt itthon vannak, így egy hosszabb beszélgetésre kértük őket.

Fotó: MVLSZ

A Margitszigeten ültünk le beszélgetni, és egy kellemes fél óra alatt győződhettünk meg arról, hogy a két fiatalember nagyszerű lehetőséget kapott az élettől. Ezt persze ki kellett érdemelni, mindketten remek játékosok (Balázs a podgoricia ifi vb-n 2016-ban bronzérmet szerzett a csapattal), megérdemelten jutottak ösztöndíjhoz, és mindketten meg is hálálják a bizalmat a tengerentúlon.

Kósa Balázs a Los Angeles-i - Malibuban működő - Pepperdine Egyetem csapatának legjobbja (az első évben 53 gól, 24 gólpassz, 20 labdaszerzés), míg Lévai András a washingtoni George Washington Egyetem együttesében mondhatja ezt el magáról (három év alatt 227 gól, 172 gólpassz, 157 labdaszerzés).
Kérdés, mennyire egyértelmű, hogy éppen itthon vannak a srácok. A koronavírus-járvány miatt ez logikusnak tűnik, de akadnak olyan európai ösztöndíjasok, akik kint ragadtak, és hát egyáltalán nem volt egyszerű megszervezni a hazajövetelt.

„Egyik napról a másikra mondták március elején, hogy bezár a suli, de eleinte még úgy volt, a külföldi diákok maradhatnak. Aztán már mi sem, végül szerencsére volt egy barátom, akihez ki tudtam költözni a kollégiumból. Egy darabig náluk laktam, aztán kaptam a sulitól pénzt, és végül az utolsó gépek egyikével haza tudtam jönni. Ha véletlen ez nem jött volna össze, akkor maradtam volna, kaptam annyi pénzt a sulitól, hogy ne legyen gond, és a kinti barátok is segítettek volna" - mondja Kósa Balázs.

„Február közepén mondták, hogy valószínű ebből nem nagyon lesz már edzés és iskola sem, tőlünk is mindenkit hazaküldtek, kivéve a külföldi diákokat, ők maradhattak. Nekünk megengedték, hogy teljesen végig maradhassunk, pénzügyi támogatást is kaptunk ehhez. Végül én még egy plusz hónapot kint maradtam, április közepe felé jöttem haza.  Az edzőm először nem akart hazaengedni, úgy volt vele, jobb, ha maradok, mert nagyon bizonytalan volt a hazajövetel, semmit sem tudtunk. Aztán április végén, a koleszszobában, ahol az olasz szobatársammal voltam együtt - aki még mindig ott van -, úgy döntöttem, inkább hazajövök. Találtam én is végül egy gépet, kifogtam a British Airways egyik járatát, mázlim volt" - ez már Lévai András hazatérésnek története.

S hogy hogy kerültek ki a tengerentúlra eredendően? Ez már az alábbi, 20 perces videóból derül ki, amelyben a többi közt szó esik az amerikai életérzésről, az egyetemi rendszerről, az ösztöndíj adta lehetőségekről és a végén a KSI-Nagykanizsa osztályozóról is, amit Balázsék a lelátóról figyelnek majd.