Csütörtökön, a Spanyolország elleni mérkőzéssel kezdi meg szereplését a magyar juniorválogatott - a legfrissebb, módosított időpont: magyar idő szerint kezdés 17:20-kor! A csapat szakvezetője, Kemény Kristóf a közel tizenegy hónapos felkészülésről, az új utánpótlás rendszerről, a fiatalításról, a fő feladatokról, játékos nevelésről és álmokról is beszélt honlapunknak.

Fotók: Kovács Anikó/MVLSZ

Eljött az idő...
Eljött. Ezért dolgoztunk azóta, hogy február 5-én Cseh Sándor bemutatott Lukács Gergővel bennünket a csapatnak, mint az új edzőpáros. A kapusedzőnk pedig Kardos István lett.
Már akkor a kuvaiti világbajnokság járt a fejedben?
Eszemben volt, hogy én vezethetem majd az U20-as válogatottat a vébén, ám tekintettel arra, hogy sem időpont, sem helyszín nem volt még, bizonyos szempontból megfoghatatlan volt az egész.
Valóban.
Az érzés ugyanakkor felemelő volt, és természetesen óriási lelkesedéssel vágtunk a munkába. Úgy készültünk, hogy nyáron kell majd csatába indulni, ám miután meglett a kuvaiti helyszín, kérdésessé vált az időpont. Kérdésessé, mert miután a megszokottól eltérően a házigazda a résztvevő csapatok kint tartózkodásának összes költségét állja, szerette volna meghatározni azt is, mikor legyen az esemény. Nem szerették volna nyáron, ötven fokban megrendezni, ami valahol érthető. Nos, így lett belőle a kuvaiti tél.
Fázni így sem fogtok, ugye...
Huszonöt fok körül lesz a hőmérséklet, de fedett uszodában játszunk majd.
Szóval, minden a vébé miatt indult.
Részünkről teljes egészében igen, mindazonáltal ne felejtsük, egy reform intézkedéscsomag vezette fel a mi kinevezésünket is. Benedek Tibor lett az Utánpótlás Bizottság első embere, Cseh Sándor és Vincze Balázs a két szakmai igazgatója, operatív vezetője. De rajtuk kívül többek között Märcz Tamás, Madaras Norbert és Varga Zsolt került úgymond a rendszerbe, amely azt hivatott elősegíteni, hogy hosszú távon előrelépjen a magyar vízilabda.
A közel egy esztendő tanulságai alapján mit tapasztalsz?

Nem tisztem eldönteni, hogy előbbre léptünk-e vagy sem, bár a nyári eredmények pozitív változásokról árulkodnak. Annyit bátran állíthatok, hogy az utánpótlás rendszerbe foglalása jót tett a pólónknak. Régen is voltak jó dolgok, most azonban jobban szervezett, talán tudatosabb az egész. A hétvégi válogatott vagy éppen tehetséggondozó edzések kevésbé ad hoc mód zajlanak, hiszen a felsőbb vezetés által meghatározott keretek között a szakmai igazgatókkal egyeztetve jönnek létre - ebbe beletartozik a helyszín kiválasztásától kezdve, az étkezésen keresztül egészen a keretek összeállításáig. Azt érzékelem, hogy nagyon jó a csapatok és az edzők közötti egység, abszolút egy irányba húzunk. A komoly szakmaiság belülről jön hozzá, az így kialakult nagy csapat meglátásom szerint komoly értéket képvisel.
A rendszer jelentős mankó is az edzőknek, ám egyúttal az individualitást a háttérbe szorítja. Könnyű volt megtalálni az egyensúlyt?
Szerintem az jó dolog, hogy edzésmódszerben, taktikában, mentalitásban ugyanaz a váza az egyes korosztályos csapatoknak. Azt gondolom, húsz-harminc százalékban beszélhetünk eltérésről, ami értelemszerűen a különböző keretek sajátosságaiból adódik, ennyiben kvázi szabad keze van az edzőpárosoknak, ami szerintem jó aránynak számít. Az elsőszámú célt azonban sohasem érdemes elfelejteni: játékosokat nevelünk.
A juniorválogatottra lefordítva?
A juniorválogatottra lefordítva annyit jelent, a fő kérdés az, mennyire lesznek majd a keretből felnőtt válogatottak. Ez a szent cél pedig voltaképpen az aktuális eredményt is felülírja. 
És mennyien?
Bízom benne, hogy sokan. Nagyon fiatal csapattal szállunk harcba a vébén. Az imént elmondottak okán több poszton is fiatalabb játékosok kapnak lehetőséget, mert hosszú távon ez szolgálja a magyar vízilabda érdekeit. Viszont mindez nem mehet az eredmény rovására sem - nem is megy majd! Nem, mert fiatalítás ide vagy oda, váltig állítom, ez a legerősebb csapatunk.
Hipotetikus, de már februárban ezt a tizenhármat jelölted volna?

Ugyan ismeretem őket, de nem dolgoztam korábban velük, nem tudtam, hogy lehetnek együtt a legerősebbek. Természetesen vannak többek is, akiket akkor is beírtam volna a vébécsapatba, de vannak olyanok, akiket nem. Vannak, akik bekerültek, vannak, akik kikerültek, folyamatosan érett a csapat.  A nyárhoz képest is kicserélődtek játékosok, ami jól mutatja, végig azon dolgoztunk, hogy a legjobb, legerősebb válogatott indulhasson Kuvaitba.
A munka tehát, ahogy mondani szokták, el lett végezve?
A stábbal pont azt beszéltük, hogy ennél több melót nem tudtunk volna elvégezni. Több mint tíz hónapot készültünk a világbajnokságra, ami hosszú idő. Más kérdés, hogy ennek az időszaknak a nagyobb része a klubszezon alatt volt, ami értelemszerűen kicsit nehezítette a helyzetet, éppen emiatt igyekeztünk folyamatosan újítani. Rengeteget törtük a kollégákkal a fejünket azon, hogy miben változtathatunk ahhoz, hogy segítsük a játékosok felkészítését, akiknek fejben egyszer nálunk, egyszer a klubjaikban kellett maximálisan ott lenniük. Nem mondom, hogy tizenkilencre mindig lapot kértünk, de valami hasonló...
A beszélgetés során is említett szent cél okán adja magát a kérdést: a sikert az határozza meg, hogy hányadik lesz a csapat a világbajnokságon?
A jó eredmény visszaigazolása a munkának - márpedig mi jó eredményre törekszünk. Nézd, ez a válogatott más összetételben ugyan, de hetedik lett Minszkben. Talán a legtöbbet a mi válogatottunk változott az előző világversenyhez képest, ami nem egyenértékű azzal, hogy a mienk tud a legtöbbet előrelépni. Mindenféleképpen mérce lesz a csapatunak, hogy mire megy a legjobbakkal.
Számításaid szerint mire megy?
Maximálisan bízom abban, hogy képes felvenni a versenyt bárkivel! Nem szeretnék fogadkozni, erős kijelentéseket tenni, maradjunk annyiban, hogy minden mérkőzésen a győzelem reményében ugrunk medencébe.
Mit gondolsz, a szakma hogy tekint erre a csapatra? Korábban arról lehetett hallani, ez a korosztály a korábbiaknál talán kicsit gyengébb, aztán a nyáron legyőztétek a szerbeket, a horvátokat, a montenegróiakat, és mintha változott volna valami... Talán sokan meglepődtek...

Kétségtelen, sokan mondták, a kilencvenkilences korosztályban kevesebb a potenciál, mint a fiatalabbakban. Közülük végül hatan kerültek a vébécsapatba. Tíz meccset játszottunk, nyolcszor nyertünk, de ami fontosabb, minden mérkőzésünk egy góllal dőlt el. Ennek örülök, mert szerintem ez lesz a vébén is. Jó visszaigazolást nyújtottak ezek a találkozók, ugyanakkor messzemenő következtetéseket ezekből nem szabad levonni.
A nyári mérkőzések óta sok idő eltelt.
Igen, és azóta nem játszottunk nemzetközi mérkőzéseket, ami abszolút tudatos döntés. Úgy gondoltuk, a lehetőségeinket itthon kamatoztatjuk, ezáltal több időt fordítunk a játékosok pihenésére. Mert ezek a játékosok a klubjaikban sokat játszanak, a klubszezon alatt nem akartuk őket plusz terhekkel, utazásokkal tovább fárasztani. Klubcsapatok vagy éppen a nálunk edzőtáborozó kínai válogatott ellen kiváló felkészülési meccseket vívtunk, jól modelleztük a ránk váró feladatokat. Kialakult a csapatunk, amelybe több korosztályból is kerültek be játékosok, fiatalok vagyunk, mint mondtam, de sikerre éhesek.
Az ellenfelekről?
A csoportban Egyiptom és Kanada ellen is oda kell figyelni, de várhatóan az oroszok és a spanyolok elleni összecsapások lesznek a mérvadóak. Az ellen a Spanyolország ellen kezdünk, amelyet az egyik favoritnak tartanak. Akadémiai rendszerben készülnek, ami annyit tesz, hogy Barcelonában csütörtök délelőttig együtt készülnek a játékosok évek óta, és csak a hétvégére mennek a klubjaikhoz. Ebben az egységes rendszerben hisznek, amiben persze szerepet játszik az is, hogy minden lehetőségük adott ehhez. Nemzetközi mérkőzéseket nem vívtak, elemezni nem nagyon lehet őket. Egy biztos: a spanyol vízilabda mind férfi, mind női, mind utánpótlás szinten évek óta nagy lépésekkel halad előre. Ennek ellenére képesnek tartom a csapatunkat arra, hogy rögvest az első meccsen berúgja az ajtót, és adott esetben a nappaliban landoljon... Azt nem nézzük, hogy milyen ágra kerülhetünk, mindenki tisztában van azzal, hogy a nyolcaddöntő és a negyeddöntő lehet a legfontosabb, úgymond vízválasztó mérkőzés, azokon kell majd csúcsformában játszani.
A játékosokon mit látsz? Izgulnak?
Azt látom, hogy nagyon várják már a rajtot.
Te izgulsz?
Nem, inkább izgatottságról beszélnék. Olyan típus vagyok, aki tud pörögni, bizonyos helyzetekben túlpörögni, de ahogy közeledik maga a feladat, úgy válok egyre koncentráltabbá. Ilyenkor el is felejtem, mi a tét egy-egy mérkőzésen, a lényeg, hogy adott pillanatban minden a legjobban sikerüljön.
Mikor mondhatjuk azt, hogy elégedetten érkezel haza?
Ha érmet hozunk. Álmai természetesen mindenkinek vannak, nekem is. Nagyot álmodni olcsó, sőt ingyen van. Amikor elkezdtem edzősködni, akkor is voltak nagy álmaim, amelyek természetesen nem változtak meg. De miért is változtak volna? A legmagasabb szinten a legjobb eredményeket szeretném elérni, ami egy hosszú folyamat lehet. De most ez nem rólam, hanem a csapatról szól. Azokat a fiúkat válogattuk be, akik a nagy álmaikért közösen mindent képesek megtenni, akik képesek komoly áldozatokat hozni, egymásért küzdeni. Maximálisan bízom, bízunk bennük! Győztes mentalitású fiúk, fegyelmezettek, fejben erősek, a legkiélezettebb pillanatokban is összetartóak, képesek közösen a csillagokat lehozni az égről.
 

 
A férfi juniorválogatott vb-kerete
Kapusok: Bányai Márk (Szolnok), Mizsei Márton (Miskolc)
Mezőnyjátékosok: Aranyi Máté (UVSE), Ágh György (BVSC), Baksa Benedek (Eger), Bóbis Botond (KSI), Dala Döme (UVSE), Fekete Gergő (Debrecen), Magyar Márton (Eger), Sugár Péter (BVSC), Szeghalmi Zsombor (Szolnok), Turnai András (Pécs), Vigvári Vince (UVSE)
 
A kuvaiti vb csoportbeosztása
A-csoport: Szerbia, Japán, Dél-Afrika, Horvátország, Kína
B-csoport: Oroszország, Kanada, Spanyolország, Magyarország, Egyiptom
C-csoport: Montenegró, Kuvait, USA, Olaszország, Irán
D-csoport: Brazília, Üzbegisztán, Görögország, Ausztrália, Új-Zéland

A magyar csapat csoportmérkőzései (magyar idő szerint)
December 12.: –Spanyolország, 17:20; december 14.: –Egyiptom, 8:50; december 15.: –Oroszország, 14:10; december 16.: –Kanada, 10:10