Kicsit nehezebb a helyzete Merész Andrásnak, mint Benedek Tibornak, hiszen neki nem három, hanem kilenc játékosa szerepel külföldön a vb-bronzérmesek közül. Ám ez elvben gond, gyakorlatban nem – és a kapitányi médiabeszélgetésen az is kiderült, az új szabályokat mintha a magyar csapatra szabták volna. Már csak alkalmazni kéne őket.

A Stex-sörözőben rendezett beszélgetésen Benedek Tibor – az ő szavai itt olvashatóak – és Merész András értékelte a múltat, de elsősorban a jövőről ejtettek szót.

A női válogatott és az új tesztrendszer
„Ez az új teszt remek eszköz, bár megjegyzem: nálunk, az utánpótlásban már két-három éve működik egy tesztrendszer, igaz, nem ugyanaz, mint amit most fogunk bevezetni. És persze a lányoknál nem lehetnek ugyanazok a kritériumok, mint a fiúknál. Még a válogatottban is van olyan játékos, aki ha kiugrik a dresszéből, akkor sem tudja megérinteni a felső kapufát négyszer oda-vissza. Viszont a teszt hasznos, a teszt kell. A kiválasztásnál jó útmutató, még ha nem is ez alapján válogatunk, de motivációnak is remek. Az új szisztéma pedig visszajelzés a játékosoknak is, hogy van-e bármi gond a felkészültségükkel. És nekem is jó lesz, mert ha végképp nem tudok dönteni két kerettag között, akkor jó lesz ez mentsvárnak.

Egyébként a válogatottak hathetes felkészülési tervet kaptak, amit kötelező a klubmunka mellett elvégezniük – a junioroknak ezt edzésnaplóval kell igazolniuk. Megjegyzem, válogatott szinten ma már inkább atléták vannak a csapatban, nem pedig aranyos vízilabdás lányok, mint tizenévvel ezelőtt. Ezért is veszik komolyan azt, hogy pluszmunkát várok tőlük különösen most, hogy kilencen is külföldön játszanak. Ráadásul eléggé változatos a kép: Takács Orsi Bogliascóban egy az egyben a válogatott program szerint készül – naná, hiszen Zantleitner Kriszti az edző. Bujka Barbi viszont úszóprogramot is kért, annyira gyengének találta a kinti edzéseket. Keszthelyi Rita Cataniában azért tudja csinálni a kiegészítő edzéseket – viszont az amerikaiak a hat-hét óra edzés mellett nem igazán képesek rá, de lehet, nekik nem is kell. Egy biztos, az olaszok elleni, cataniai Világliga-mérkőzésre a kilenc külföldiből hétre tudok számítani, Illés és Antal a vizsgái miatt nem tud jönni Berkeley-ből, Bolonyai Flóra pedig úgy tudott elszabadulni, hogy egyenesen Olaszországba érkezik, akárcsak Szücs Gabi Spanyolországból. Mondanám azt, hogy szegény ember vízzel főz, de ez nem igaz, mert nem vagyunk szegények: ez nagyon erős keret.”

A női válogatott és a Világliga
„A nőknél a Világliga a legerősebb torna, és nekünk az idei kiemelten fontos sorozat lesz. A tavalyi döntő ugyanis nagyon rossz időpontban volt, három nap gyakorlás után mentünk ki, most viszont két és fél hetet készülhetünk előtte, az utolsó napokban a kínaiakkal kint edzőtáborozhatunk, ha kijutunk, mert meghívtak, ráadásul a döntő egy hónappal lesz az Eb előtt, tehát a lehető legjobb az időzítése – ezért lenne nagyon fontos a továbblépés. Most kicsit a selejtezőknek tehet be az az egyébként örömteli tény, hogy évek óta először három csapatunk is érdekelt az európai kupákban: ha veszik az első akadályt, egy héttel az olaszországi VL-meccs előtt kell újra mérkőzniük, azaz rövidülhet az akkor edzésidő.”

A Benedek-előadásról és az új szabályokról
„Tibi barcelonai előadásából mindenki azt idézi előszeretettel, hogy az egy-három passzból befejezett emberelőnyök nyolcvan százaléka bement. Én ezt öt éve mondom a csapatnak, csak tojtak rá. Most, hogy Tibi is felhívta erre a figyelmet, remélem, nálunk is lesz áttörés...
A mozgásos játék előnyeiről annyit, hogy a keddi Dunaújváros–Eger rangadón statisztikát vezettem: azokban az akciókból, amelyekben volt két-három-bemozgás, mindig született valami, kiállítás, ötös, gól. Amelyikben csak egy bemozgás volt, az nagyjából semmit sem ért.

A szabályokkal kapcsolatban még kissé szkeptikusabb vagyok. Tény, elvben tisztább a játék, gyorsabb, viszont óriási veszélyeket rejt magában, ha a nőknél is érvényesül az egy kéz lent, egy kéz kint felfogás, nálunk ugyanis a dresszek miatt így meg lehet fogni simán a centert, ellentétben a fiúkkal.

További problémákat látok az értelmezésben. Várkonyi Csucsu (játékvezetői nevén Birri Gabriella - a szerk.) most volt FINA-vizsgán Hamburgban, ahol Lonzi közölte, ellentámadásnál a labdást lehet faultolni, csak a többieket nem. Ezt elmondta itthon, a vezetők közölték: ez baromság. És igazuk van. Csucsu írt néhány olasz bíró ismerősének, akik jelezték, igen, Lonzi nekik is ezt mondta elsőre, viszont azóta már érkezett egy fax, hogy mégsem érvényes ez, azaz az is kiállítás, ha a labdást faultolják. A szerb delegátus, Perisics – aki egyike a legemberibb figuráknak az ellenőrök között – pedig azt közölte Vogel Gabiékkal, hogy kontratámadásnak csak az minősül, amikor valaki megúszik, egyébként lehet szabálytalankodni.
Remélem, idővel azért leülepszik minden, mert nekünk kifejezetten kedvez az új felfogás. Mi csapatszinten rögtön 15-20 kiló mínuszban vagyunk az amerikai-ausztrál kettősjöz képest, több lány – különösen Antal Dóri és Keszthelyi Rita – remekül tud mozgásból egy az egyben játszani, remélem, hagyják is őket.”

A 2014-es Eb-ről
„A női vízilabdának végképp létérdeke, hogy a nyári Európa-bajnokság jól sikerüljön, azaz még jobban felkeltse a női póló iránti érdeklődést. Mi mindent megteszünk a jó szereplés érdekében, ugyanakkor nagyon érző kézzel kell adagolni a célkitűzésekre vonatkozó megjegyzéseket, ha ugyanis azt sulykoljuk, hogy a négy közé jutás a cél, akkor ennek elérése után jöhet két olyan meccs, amin úgy játszik a csapat, mint akinél már kihúzták a dugót. Volt már erre példa... Azaz azt kell hangszerelni, hogy célunk az aranyérem, az elődöntő pedig elvárás. Mi egyébként nem szeretnénk a felkészülésre félrevonulni mondjuk a Kőérbe, a lányoknál épp nem a teljes elszeparálódás a cél – mint a fiúknál, érthető okokból –, ők pont attól bolondulnának meg, ha teljesen ki lennének zárva a nyüzsiből. Azaz odáig rendben van, hogy külön helyen lakunk majd, nem a többi csapattal, de jó lesz nekünk a szigeten. És persze reméljük, hogyha nem is lesz telt ház, mint a fiúknál – bár ez sem lenne ellenünkre –, viszont lesznek legalább annyian, mint 2001-ben a 33-as medence körül, hiszen akkor még ott játszottuk a meccseket, mert más volt a program. És nálunk is elkelne valami hosszútávú koncepció, hogy kicsit népszerűbb legyen a női póló.
Nincsenek nagyravágyó terveink, a mi csapatainknak az pont megfelel, ami például a spanyolok elleni Világliga-meccsen volt a Kőérben, egy olyan 6-800-as telt ház már nagyon tudja motiválni a csajokat. Azt látni kell, hogy háromféle csoportból áll össze a közönség: a hozzátartozókból, a vízilabdát szeretőkből és a klasszikus szurkolókból. Utóbbiakat kellene elsősorban minél nagyobb létszámban kihozni a lelátókra, mert az első két csoport tagjai egyébként is ott vannak. Ehhez azonban még jobb, komfortosabb létesítményekre van szükség. Remélem, ezen a téren nem csak vidéken, de hamarosan Budapesten is lesz előrelépés, akár még az világbajnokságra épülő új komplexum megnyitása előtt.”