Madaras Norbert, a Magyar Vízilabda Szövetség új alelnöke a Diapolo-kupa nemzetközi női torna felvezetésén ebbéli minőségében formálta szavait. Kétszeres olimpiai- és világbajnokunk, az FTC pólószakosztályának elnöke honlapunknak határozottan fogalmazott, szokása szerint nem köntörfalazott.

Fotók: Madar Dávid/MVLSZ

Túl az első hivatalos alelnöki felszólaláson...
A megválasztásom előtt húsz-harminc másodpercig beszéltem a közgyűlésen, azóta valóban most először szóltam így. A múlt héten viszont többször jártam a szövetségben, átnéztem egy-két dolgot, egyeztettem, tudakozódtam, meglátjuk, miben tudok majd segíteni.
Most itt, a női válogatott sajtótájékoztatója nyomatékosította az érzéseket, hogy mennyire szép, egyben nehéz feladatot vállaltál?
Nem, eddig is tisztában voltam a feladatkör súlyával. Ma átjöttem a Népligetből ide, a Margitszigetre, innen oda megyek vissza, jövök majd a meccsekre is, segítek, ahol tudok, ugyanakkor nem szeretném, hogy ebben merüljön ki az alelnöki pozícióm.
Hanem miben?
Bármiben, amivel a napi működés hatékonyságát növelni lehet, legyenek azok szakmai dolgok bármelyik válogatott tekintetében, de akár gazdasági kérdések. Segíteni akarok Attilának, segíteni akarok az egész magyar vízilabdának. Ha úgy látom, ez nem megy, akkor magamtól mondom, hogy jöjjön olyan, aki alkalmasabb erre. Tekintettel arra, hogy sokat hezitáltam az elmúlt hetekben, hogy kell-e ez nekem, sok lesz-e nekem, alaposan végig kellett gondolom, hogy mit vállalhatok. Díszbohóc nem leszek. Én érezném kellemetlenül magamat, ha nem csinálnék semmit, miközben ott van a nevem mellett, hogy a Magyar Vízilabda Szövetség alelnöke. Miután úgy látom, a Fradival összeegyeztethető a feladat, és van már tapasztalatom is, belevágtam.
Az elmúlt egy év tapasztalataira gondolsz?
Nem csak erre, mert játékosként is láttam sok olyat a sportszakmai vonal mellett, ami a működéshez, a vezetéshez kapcsolódik. Az elmúlt egy év értelemszerűen sokat hozzáadott a látásmódomhoz. Tudtam, hogy nehéz a feladat, összetettebb is, mint gondoltam, mindazonáltal nagyon szeretem csinálni. Tisztában vagyok azzal, hogy az elmúlt egy év nem tűnik soknak, de talán nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a vezetés minden részét elég jól sikerült kitanulnom. De pontosan tudom, hogy ezzel még nincs vége és folyamatosan fejlődnöm kell. Már most is van olyan dolog, amiben tudom, hogy másképp is dönthettem volna. Az első pillanattól kezdve rá akartam látni mindenre, legyen az a szakmai, TAO, pénzügyi, gazdásági, vagy éppen kommunikációs, marketinges szempont. Így tudok felelősséget vállalni azért, ami hozzám tartozik. Sok nehéz feladatról beszéltem, említve a sportág eladhatóságát, amiben, valljuk be, cseppet sem állunk jól. És ami még rosszabb, nem is nagyon tettünk az ellenkezőjéért. Természetesen ehhez nem elég egy, kettő, három ember szava, közösen kell tennünk! Hogy is fogalmazzak... Működik, „elműködik" a rendszer, de lenne mit javulni mindenben.

Köntörfalazással sem vádolhat senki...
Nézd, rendre csak a szakma kerül szóba, miközben a nagy egésznek ez csak az egyik fele. A másikban meg ott van minden más. Itt bizonyos területeken van egy általános elkényelmesedés. Ez több mindenből adódik, itt és most hagyjuk is, hogy miből... A lényeg, hogy gyorsan változik a világ és nekünk is folyamatosan fejlődnünk kell! Aki a vízilabdában megélte az elmúlt tíz, húsz, harminc, negyven évet, pontosan tudja, hogy bizonyos szempontból ilyen jó dolgunk sohasem volt.
Szövetségi alelnökként minden területre lehet éles rálátásod?
Bármennyire szeretném, ez nyilvánvalóan lehetetlenség, hiszen ez a szervezet nem a 16 ob I-es férficsapatról és kilenc nőiről, vagy a válogatottakról szól csupán. Ezer és ezer feladat van, bízni kell a kollégákban. De a jó csapat kialakításában részt akarok venni.
Van olyan markáns terület, ahol erőteljesebben hallatod majd a hangod?
Ebből a szempontból elitista vagyok, ergo mindig a piramis tetejét nézem. Azt gondolom, ha az jól működik, akkor lejjebb sem lehetnek akkora gondok. Ettől függetlenül, ahogy hallom, sokszor ez utóbbival sem törődtünk annyit, amennyit kellett volna. A nagy sikerek elvonták a figyelmet, pedig egy kimondottan nagy rétegről beszélünk.

Globális szemüvegen keresztül miként látod a sportágat?
Nem jól. Nem lettünk rosszabbak, inkább úgy fogalmaznék, hogy egy helyben topogunk. Nincsenek nagy titkok: elég megnézni a kézilabda BL final fourt és a vízilabda BL final eightet. Sajnos nem lehet őket összehasonlítani. Jelentős az elmaradásunk.
Az MVLSZ tud ezen változtatni?
Nyilván nehéz. Arról nem is beszélve, hogy először mindenkinek a saját háza táján kell rendbe tenni a dolgokat. Ha a nagy egészet nézzük, közösen kellene előre mozdulni. A sportágak példája bizonyítja, hogy igenis, van esély erre, de ehhez tenni kell. Ott van a LEN és a FINA. Nem sok pozitív változás történt az elmúlt évtizedekben. Persze tudom, nem könnyű ezen változtatni, hiszen a labdarúgáshoz és a kézilabdához képest kevésbé nézhető, érthető sportágról beszélhetünk, amely rendkívül összetett. Beletörődni azonban nem szabad! Sokkal többet ki lehet hozni ebből az összetett, szép sportágból.
Ennek a vágya hajt előre, ezért vagy ilyen szinten benne?
Szeretem, igen. Tíz éve nem feltétlen gondoltam volna, hogy ilyen pozíciókban dolgozom majd. Eleinte úgy voltam vele, kiváló átmenet lesz az a póló és a civil élet között, aztán felgyorsultak az események. Hogy öt év múlva mi lesz, nem tudom. Biztos, mást is csinálok majd még az életben, most azonban ezen van a fő hangsúly. A Fradi a férfi- és női csapatával, az egyre jobb utánpótlásával, a játékosokkal, edzőkkel, háttéremberekkel, vezetőkkel egy olyan klub, ahol a közös munka rendkívül jól esik. Az elmúlt szezon természetesen nem az én érdemem, hiszen egy éve szálltam ki a medencéből, és ez egy jó ideje futó remek projekt. Itt minden adott úgy szakmailag, mint anyagilag, ezért örülök, hogy kimaxoltuk az évet. Külön kihangsúlyoztam a klubban, hogy mi azzal tudunk fizetni azoknak, akik bíznak bennünk, akik lehetővé teszik az ideális a körülményeket, hogy száztíz százalékkal kell megszakadnunk a sikerekért.

Korábban említetted, téged nem szippant majd be a vízilabda úgy, hogy...
... beszippantott, ne is folytasd! Valóban másként gondoltam, de momentán ez a helyzet. Viszont a nyitottságom a világra nem változott, képben vagyok, sokat olvasok, tájékozódok. Ha mondhatom úgy, ha valamiért úgy alakul, hogy váltanom kell, akkor sem esnék kétségbe, maximum rendkívül sajnálnám.
Nem erre akartam kanyarítani.
Tudom, de a személyiségem miatt fontos ezt elmondanom. Soha nem akartam csak a vízilabdával foglalkozni, fontos számomra az ezen kívüli világ. Pontosan tudom, hogy ez milyen kis szelete a nagy egésznek, és mennyi minden van még ezen kívül. Kétségtelen, a mai napig sok energiámat viszi el a sportág, de képben vagyok a világgal, és erre mindig figyelni is fogok. Csak és kizárólag így tudok hatékony maradni. Márpedig vannak még feladataim, ugye!